Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Annyira félünk azzá válni, akivé nem szeretnénk, hogy észre se vesszük, már megtörtént.
Talmud
A lovakat a szívünkkel kell megérinteni, és a szív mindig kéznél van.
A szégyen jó..., megszemélyesíti bennem mindazt, ami nem akarok lenni! Kérdés csak az, hogy látod-e ezt énbennem?
Néha ki kell zárni azokat az embereket, akik mást testesítenek meg mint Te magad. Bármennyire is idegesítenek pusztán a jelenlétükkel is, meg kell tanulni kizárni a külvilágot és megmutatni, te erősebb vagy annál, hogy felülkerekedjen benned egy érzés, ami megváltoztathatja a hátralévő életed.
Azt mondtam magamnak, hogy mostantól erős leszek, annak ellenére, hogy egyes egyedül vagyok és sírok. Azt mondtam magamnak, hogy mostantól boldog leszek és nem aggódok, annak ellenére, hogy akit szerettem, elvette minden boldogságom. Azt mondtam magamnak, hogy mostantól senki miatt nem esek megint pofára, annak ellenére, hogy titokban most is szeretek valakit. Azt mondtam magamnak, hogy mostantól megpróbálok túllépni azon a valakin, annak ellenére, hogy most is sírok, miközben gépelem mindezt és arról a valakiről álmodozom. Nehéz azt tettetni, hogy boldog vagy, nehéz nem próbálkozni, és nem szeretni azt a valakit. Nehéz továbblépni, mikor úgy érzed, egyes egyedül vagy.
A barátság - ez a szent emberi kapocs - úgy oltalmaz a magánytól, a számkivetettségtől, a félelemtől, a mozdulatlanságtól, hogy énünket megkettőzi: két szem - egy látvány; két szív - egy érzés; két hang - egy gondolat; két test - egy lélek.
És a Szeretetnek nincsenek szabályai. Megpróbálhatunk előírásokat követni, uralkodni az érzéseinken, megpróbálhatjuk előre eltervezni a cselekedeteinket –de ostobák vagyunk, ha így cselekszünk. Úgyis a szív dönt, és csakis az Ő döntése számít.
ott álltunk egymástól pár lépésre..a tekintetem valahogy mindig felé tévedt..szemem sarkából nyomon követtem mozdulatait.
aztán ránéztem és rám mosolygott egy olyan 'mi a helyzet tudom h mit csináltam ' mosollyal..én meg mint ahogy mindig nem bírtam ellenállni és visszamosolyogtam rá egy 'semmi baj h tönkre tettél de mindennél jobban szeretlek' mosollyal...
Szeretlek..., de ha a fájdalmat megszemélyesíteném, nem jutna eszembe más...
Régi fényképeim látva, s tudván a múlt már nem tér vissza soha,
Most felnőtt fejjel látom már mindennek meg volt az oka.
Semmi sem volt véletlen maximum nem érthettem,
Mert addig valaki szenvedett míg én a meséim élveztem.
Valaki kinek az életem köszönhetem és írhatom e sorokat,
Ha bajom van még fejemben lágy hangjával borogat.

Lesz ez még így se tartja szavát még a mondás,
Elmúlunk majd mi is mint akármelyik kortárs.
Egy szép napon majd békében elszállunk egy világba,
Addig éljük úgy az életünk hogy semmi nem volt hiába.
Boldogan és szabadon tegyük mit kíván szívünk,
Bocsássunk annak ki rászolgál ez emberi erényünk.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló