Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Lehajtom fejem, többé már nem kelek fel,
Ha egy sólyom száll az ablakodba kérlek ne hajtsd el,
Utolsó emlékként küldöm neked,
Papírra égetve mennyire szerettelek.
Könnycsepp hull a semmibe,
Talán célba ér nem fáj ennyire,
Reszketek, mikor rád gondolok, érzem,
Te vagy az, te voltál, kiért éltem.
Talmud
Társasjáték
Játék neve: Élet
Mindannyian ismerjük többé kevésbé szeretjük
Sokféleképpen játszhatjuk.
Lehet szellemi, fizikai, tudatos, tudattalan, érzéki vagy érzéketlen.
Mozoghatsz benne egy síkon, és űzheted több síkon.
Megnyerheted, de el is vesztheted
Akárhogy teszel, még tart mindig játszanod kell,
Ez egy társasjáték és ez egyedül nem megy.
Megpróbálhatod. Léphetsz más helyett, róhatod a köreidet egyedül.
Vagy beállsz a sorba, és te is egy leszel a sok közül.
Választhatsz, de akármit teszel a te választásod lesz
Játszhatod tisztán, csalva, vagy megcsalatva.
De ismerned kell a játékszabályokat.
Ez a játék egyszer mindenkinek véget ér.
A vég a cél, a cél a vég.
Amit az Élet súlyos keze belekarcolt a Nagy Könyvbe, azt onnan már földi halandó csak hatalmas erőfeszítések árán tudja kitörölni, de akkor sem nyomtalanul.
Azt monják, a hollók célhoz vezetik az utazókat... mások abban hisznek, hogy a magányos holló szerencsét jelent... de egynél több hollót látni, rossz jel... zűrzavart és gondokat jósol.
Már nem félek a haláltól, mert tudom, hogy te ott leszel. Újra érezhetem csókod, érintésed. De menyivel jobb lenne ha ez mind itt a valós életben lenne.
A halál is csak az élet része.
Próbáltalak százszor is elfeledni
levegőnek nézni, de nem megy,
nem tudok levegő nélkül élni

Próbáltam úgy tenni, ahogy mások
talán jobb, ha tovább állok, de nem tudok,
mert közös a szívünk és közös az álmunk.
Az állati őrület és az orgia féktelensége üvöltözésekkel és az eksztázis rikoltásaival, oly démoni magasságokba korbácsolta önmagát, hogy a pokol öbleiből feltörő dögvészes viharként dübörgött és visszhangzott az éjszakai fák között.
Kedvesem, kedvesem
ránk nehéz idők járnak
Ajtónk előtt hosszú sorban
sápadt gondok állnak.
Nem tudom mi lesz még,
nem tudom mi várhat
De ha szemedbe nézek,
s átkarolsz,
Úgy el nem ér a bánat.
Minden percben elvarázsolsz teljesen,
Minden titkos érintésed kell nekem.
De bármi fáj nagyon, sírni nem látsz - nem hagyom.
Játszom, mint egy bohóc a színpadon.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló