Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Ez az az idő, amikor az ég és a föld összeér a sötétségben, a valósággal az álmokkal, a múlt a jelennel s az élet a halállal, amelyeknek nem tudni, hol vannak a határai.
Ez az az idő, amikor összefolyik a mozgás a mozdulatlansággal, a szín a színtelenséggel, a van a ninccsel, a ma a holnappal, a lehető a lehetetlenséggel, és a gondolatok is úgy mozognak, mintha semminek nem lenne sem neve, sem értelme; amikor a magányos ember rádöbben önmagára, csodálatos emberi valóságára, s ugyanakkor arra is, hogy ez a valóság alig valamivel kevesebb vagy valamivel több a semminél.
Talmud
Állt a fiú a vízparton, és úgy érezte, mindenben benne van minden, s ez a minden az idő, amely kibontja és elrakja az évszakok pelenkáit, virágos ruháját, lucskos rongyait és havas bundáját. De mindig megvan minden a végtelenség öreg sublótjában, nem pusztul el semmi, csak vár ás jön, vár ás megy, amíg csak ki nem hűl a föld, vagy még azután is, mert el nem veszhetik semmi, csak megváltozik.
Tutajos már ötödször akarta mondani, hogy mindez csodálatosan szép, de minek mondja? Hiszen látja Matula is, és látja Jóska bácsi is. Szép! De minek ezt mondani? Ha nem éreznék, hogy szép, másról beszélnének. De nem szólnak, mert az ő nehéz, munkás életükben is ünnep a Szép, és annál nagyobb ünnep, minél szótlanabb.
Bütyök csak ült, és nem tudta, ilyen esetben mi a teendő. Tele volt szeretettel és részvéttel, de ezekkel az érzésekkel nem tudott mit kezdeni. Barátját betegnek érezte, és fájdalmát olyan őszintén hatalmasnak, hogy nem mert hozzányúlni. De egyúttal félt is, hogy ezt a soha vissza nem térő ölelést megzavarhatja valami...
Ha most halott vagyok, tudom a te kezed által.
Senki másnak égen-földön nem volt hatalma felettem.
Kérlek ne sírj!
Halott voltam, mielőtt megismertelek és megszülettem a napon amikor megszerettél.
És a szerelmem irántad élni fog.
Mindörökké.
Érted sírok én éjeken, s napokon át,
Szívem félt, s fél, hogy nem maradsz az enyém.
Tiszta szívemből szeretlek téged,
Soha nem akarlak elveszteni, mert számomra Te vagy az ÉLET!
Álmodj, amiről csak akarsz, menj, ahova csak szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél. Légy hétköznapi mégis különleges, légy olyan akire sokáig emlékeznek,tégy olyat amiért elismernek.. Kívánj sokat de sohasem túl sokat, ne légy önző de védd ami a tied..nézd meg a napkeltét és le ne késd a lementét...
Néha megállt az evésben, s ilyenkor úgy érezte: a bokrok puha árnyékában elmúlt emberek lélegeznek, s a föld, ahol ül, azért meleg, mert előbb ült már rajta valaki. "Itt volt a fal" - mondta Matula, de hol vannak a kőművesek, akik rakták, hol a kéz, amely a habarcsot keverte, hol a gondolat, ami az egészt teremtette? Mi lett belőlük? Milyen erő lett belőlük? Hiszen az energia nem vész el, csak megváltozik.
Fa lett belőlük? Madárszó, virág, tölgymakk és mogyoró lett belőlük? Szél és pára lett belőlük? Felhő? De mi lett a képzelettel, a gondolattal? Belerakták a falakba, vagy itt kereng, és megérinti az ő képzeletének húrjait?
Mi lett belőlük, mi lett belőlük? Föld, víz, elmállott csontok? Mész és foszfor? De hova lett a fájdalom, az öröm, a sírás, a kín, a mámor, a harag, a békülés, a szeretet? Egymásnak adták ezeket az érzéseket, és magukkal vitték?
- Hát ez így van - mondta Matula általánosságban, de nem részletezte, hogy mi az, ami így van, sőt úgy érezte, erről kár is beszélni, mert ez így volt, és így is lesz - amíg szoknya és nadrág lesz a világon, s ezen nem változtat az sem, ha a lányok nadrágot húznak.
"Mink már összetanultunk" - mondta az öreg, de a fiúk emögött azt is érezték, hogy ők nemcsak tanultak, de tudnak is! Nemcsak néznek, de látnak is, nemcsak hallanak, de értenek is, nemcsak tapintanak, de fognak is, és egész kibontakozó egyéniségük tele van a valóság és a természet szeretetével. Megnőttek, megerősödtek, és most már nemcsak elfogadják, de kívánják is a valóság múlhatatlan, kemény ragyogását.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló