Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
... amit a pásztor látott, azt mi is megláthatjuk, mert az angyalok minden karácsony éjjel fent lebegnek az égben, csak észre kell vennünk őket.
És nem a gyertyáktól, nem a lámpáktól függ, nem a holdvilágtól, avagy a napfénytől függ, hanem az a legfontosabb, hogy olyan szemünk legyen, amely meglátja az Úr dicsőségét.
Talmud
Puha pihe palástban csillog a határ.
Csend honol, messze szállt a trillázó madár.
Ám e szikrázó gyémánt réten táncot jár
az égi küldött: bársonyos szép napsugár.
Majd alkony borul ránk, beköszönt az este
az éji lepelre csillagokat festve,
s szinte már látom, hogy a hófödte tájon
Mikulás jő rénszarvas vontatta szánon!

Bent a házban ünnepre készül a család,
már fő az étel, sül a sütemény, s a kalács.
Áll a szép fenyőfa – díszitik kis kezek –
van rajta cukor, gyertya, s csengők csengenek.

Fa alá kerül a várva várt ajándék,
hol több, hol kevesebb, de nemes a szándék!
Fellobban a gyertyák lángja, szól az ének,
megbékél a világ, csendesül a lélek.

Mikor a kis Jézus lenézett a Földre nyomban mint a zápor megeredt a könnye... Magyar tájra esett szelíd tekintete Pont mikor az orosz ott a magyart ölte. El is födte gyorsan síró csillag-szemét, a Szűzanya ölébe rejtette fejét... A Szent Szűz is búsult ,,Virágos Kertjéért', Istvántól rábízott hű magyar népéért! Szomorúan telt el Jézuska ünnepe Még az angyalok sem hódoltak előtte. A kis Isten-Gyermek zokogott-zokogott, s forró könnye-árja Budapestre hullott...!
A fát, fillér az ára, ötven! Csak negyven! mond egy kis deres. Csak húsz! Csak tíz! csattant köröttem S már a könyök is árverez. Nevetve mondtam nékik: Ácsi! Nem lesz a pénzből így misem! Apróka hang zokogta: Bácsi, Egy kis kenyérért elviszem! Egy kis kenyérért... Sírt, sikoltott, A téren végigvert a hang. Éreztem, fent a dómban oldott Kötéllel zúg a nagy harang. Nem húzza, veri félre senki, Csak ép a mázsás döbbenet, A könnyes Isten kéri, zengi A kenyeret, kenyeret.
Dobogjon hát minden szív, jön az imádságos éj...! Aki bűnös vagy, te se félj, bánatod elébe vidd! Mert mindenki jó lehet, aki látja a jelet, - Aki hinni akar, hisz, s láthatja a Kisdedet! 1977
Havazik, havazik... Meg sem áll tavaszig. Tán az egész világ Hó alatt aluszik. Hó alatt aluszik, Pilláját se nyitja, Hó alatt aluszik Kertünkben a fűzfa. Álmában barkát bont; Csupa fehér bársony... Azt hiszi tavasz van, S itt van a karácsony. Itt van a karácsony, Most nyílik virága, Hócsillagot bontott Minden bokor ága. Ünnepel a tél is; Felöltözött szépen, Kint sétál az utcán Ünnepi fehérben.
Tél. Nagyapám hogy szerette
a csillogó havat.
Gyermekkedvvel nézte.
A hó megérezte,
s hálás volt érte.
Karácsonynak éjszakáján,
Jézus születése napján
örüljetek, örvendjetek,
a kis Jézus megszületett.

A kis Jézus aranyalma,
Boldogságos Szűz az anyja,
lábaival ringázgatja,
két kezével ápolgatja.

-Aludj, aludj, én kisdedem,
aludj, aludj, én kisdedem,
nem királyné a te dajkád,
szolgálóból lettem anyád

Nincs a Jézus ágyán paplan,
jaj, de fázik az ártatlan!

Takargatja édesanyja,
dirib-darab posztócskába.

Nincs a Jézusnak bundája,
osztóba van bepólyázva.

Elveszött a báránykája,
miből lett volna bundája?

irje-kirje kisdedecske,
betlehemi hercögöcske,
azért nekünk jót szörözté,
a pokoltól megmentettél.
Vitam et sanguinem pro regina nostra (sed avenam non). - Életünket és vérünket (de zabot nem) a királynőért!
Tertium non datur. - Csak két lehetőség volt.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló