Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
...hogy elhisszük-e újra az isteni tervet?
Hogy isten vagy,ha boldogságot teremtesz!
Hogy isten vagy,mert Isten is úgy akarja.
Hát erre igyunk áldomást a borban.
Talmud
Karácsony! Tudod mit jelent nekem? Virágfüzérrel öltöztetem szívem, kit az életemnél is jobban szeretek, karácsonykor hozta az áldó üzenetet. Töviskoronád a fejemre teszem, s cserébe adok illatos ibolyást. Tövised áldott fájdalom nekem, a lélegzetem is Érted kiált. Isteni szeretet legyen e világon, irgalmadat Jézus annyira várom. Te vagy nékem a szívdobbanásom!
Nincs annál szebb dolog, mikor sóhajotok egyszerre csendül , mikor szívetek egyszerre dobban és hevesen verő szívvel az akadályok elé néztek,s ugyanaz fut végig bennetek...
Alkalmazkodás,
Gondolt már rá valaki, hogy hogyan lettek a költők, hogy vajon miért akart egy ember verset vagy éppen könyvet írni? Valaki azért mert megnyugtatja, valaki azért mert így tudja kifejezni magát a legtisztábban, van aki azért mert erre vágyott és valaki azért mert szeretne alkotni valamit a világnak, az embereknek amivel tudnak azonosulni, amitől nem érzik egyedül magukat, ami erőt ad nekik, és ami biztatja őket, hogy minden jóra fordul egyszer…
De van még egy dolog amiről még nem beszéltem…ez pedig a szavak ereje lenne…
Igaz, vannak dolgok, amelyek kifejezésére a világ összes szava kevés, de ha mégis megpróbáljuk szavakba önteni, és bár még ha csak a valónak egy kis részét is kapjuk meg belőle, van, hogy csak arra eszmélünk, hogy könnyezik a szemünk, vagy, hogy muszáj mosolyognunk és boldogok vagyunk…mi lenne ez ha nem a szavak ereje?
Hogy mi a legfontosabb? Nem magában a műben, hanem az érzésben amit kiváltott benne van minden, ami a szavakban elveszett…
A csábítás művészet, kifinomult kényszerítő eszközöket használ, hogy megingassa az arra fogékonyakat és aki egyszer elszánta magát mindent belead, hogy megkapja amit akar.Ha pedig a csábítás sikerrel jár, az aki beadta a derekát azt kérdezi magától: elcsábítottak vagy ezt akartam én is kezdetektől fogva?
Nem mindig könnyű meglátni valakinek az igazi jellemét, néha a férfias felszín mögé kell nézni, hogy azt a törékeny lelket megpillantsuk, nem szabad bedőlni az ékszer csillogásának, hogy megtudjuk hamisítvánnyal állunk szembe, ki kell hozni az igazságot az árnyékból, hogy felismerhessük mosolyának szépségét, bizony embertársaink nap mint nap rejtegetik előlünk valós természetüket és erre sajnos csak akkor döbbenünk rá amikor már késő.
Megjöttem, és lettem egy kisgyerek.
Nem kértem, csak kaptam egy életet.
Lett vágyam, lett álmom, bár céltalan,
Mert térkép nincs hozzá , hogy merre van.
Létezik a világon egy csodálatos világfa, melyet csak az képes megtalálni, akit megérintett a gonoszság szele, de mégis jámbor tudott maradni és nem ragadott magával a harag kegyetlen ereje. Ennek a fának a gyökerei behálózzák az egész bolygót, törzse vastagabb, minthogy azt el tudnánk képzelni, ágai háromfelé hajlanak el, de egyiknek sem látni a végét. Úgy tartják, hogy ezen ágak egyikén ott vár ránk az, akire mindennél jobban vágyunk, és ha egyszer valaki fel tud mászni erre a fára, soha többé nem akar majd eljönni onnét, mert akkor eljön számára az örök boldogság. De én nem hiszek az efféle tündérmesében...
A ló előnye a tenger, a bölcsnek is ló való, Mert lóvá tesz az ember és emberré tesz a ló.
Egyszerre minden megváltozik. Magunk mögött hagyjuk a múltat és sebesen száguldunk az ismeretlen felé. A jövőnk felé. Távoli helyekre utazunk, hogy megpróbáljuk megtalálni az utunkat. Vagy megpróbáljuk elveszíteni önmagunkat, otthon keresünk élvezetet. A bajok akkor kezdődnek, ha nem vagyunk hajlandóak változtatni, és ragaszkodunk régi szokásainkhoz. De ha túlságosan ragaszkodunk a múlthoz, a jövő talán sosem jön el.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló