Kiemelt kategóriák
»
» Szerelmes SMS
» Születésnap
» Élet
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Csalódtam sokszor már és sok mindent bánok,
a mélyből én inkább a magasba vágyom.
Hiába mondanád, hogy nem hiszel bennem,
én akkor is tudom majd, hogy mit kell tennem.

Addig amíg szól a dal, az én szívemben,
addig gondolatban szárnyalok a fellegekben.

Mindig várok rád, míg van elég erő a szívemben,
soha nem adom fel, ne is kérd, ezt nem teszem,
mindig harcolok érted, küzdeni fogok, míg bírja szívem
nem adom fel, hiszen mindig küzdeni kell.
Talmud Remény, Dalszöveg,
Küldje be kedvenc idézetét »
Az ember mindent elfeled
Élni, hazudni, halni, adni,
De csók-kérő daganata
A sírban sem fog lelohadni.

Drágám, az évek és napok,
Hidd el,nem lesznek sose szebbek:
Holnap s mindig az emberek
Ölnek, szülnek és temetnek.

Valahogyan, valahogyan
Ezt kellene feledni máma.
Ez a kicsi kis feledés:
Ez az emberek boldogsága!
Élet,
Tinédzserként azt mondtam milyen nehéz az élet,
pedig az élet a fájdalmaknak még korántsem vetett véget.
Fáj, hogy mit közös erővel építettünk most egy idegen kezébe jut,
de ebben a helyzetben Te is tudod, nincs más kiút.

Fáj, hogy döntés elé állítottalak
de Te választottad a "könnyebik" utat.
Igaz Te nekem minden rosszat kívántál,
de én nem vagyok ilyen, szavaiddal hiába kínoztál.

Sőt, én azt kívánom Neked,
hogy ennél szebb és boldogabb legyen az életed.
Értetlenül állsz e kijelentés hallatán,
mert aki önző, az sohasem fogja megérteni ezt igazán!
Boldogság, Élet,
Nem az a boldog, akit a tömeg annak nevez, akihez özönlik a pénz; hanem az, aki minden javát a lelkében hordozza, szálegyenesen kimagaslik, eltapossa a bizonytalanságot, senkivel sem cserélne sorsot, embernek egyedül emberi oldalát értékeli. A természetet fogadja el tanítójául, az ő törvényei szerint formálódik, és úgy él, ahogy a természet előírta: biztos ítéletű, rendületlen, rettenthetetlen; megmozdíthatja valamilyen erő, de fel nem kavarhatja. Ha a sors hatalmas erővel a lehető legártalmasabb dárdáját röpíti felé, eltalálja ugyan, de nem sebzi meg.
Élet,
Csak játszom itt az erős lányt,
de nem láthatod a szívem fájdalmát,
elég sok pofont kaptam az élettől,
legszívesebben elmenekülnék a világ elől!
Csalódás,
Mindent visszautasíthatsz, mindennel s mindenkivel perelhetsz, győzhetsz, ám egy váratlan ismerőssel néma és erőtlen leszel, ki ölelve s szótlanul csókolja át tested, ő a megsemmisítő HALÁL.

Ha meggondolatlanul is élsz, tudnod kell, az oroszlánt ne salátával etesd, a nyulat ne hússal, mert a barátságtalan és barátságos lények megkeseríthetik amúgy is labilis lényed.

A szerelem akkor a legerősebb amikor kényszerből meg kell szűnnie.

Az író olyan mint a természetes gyémánt, nem lehet csinálni, csak találni.

Tudásunk legyen bölcs, hogy életünk értelmet adjon halálunkhoz.

Az élet a halálról szól, hisz minden egyes életpercünk küzd ellene.

A halál az élet örök pihenője.

Az élet egy röpke valóság, ám megélni egy örökkévalóság.

A boldogságot csak az tudja megtartani lyukas hálójában ha nem a foltozgatásával foglalkozik, hanem a megtartásával.

A nők akkor maradnak nők, ha tévedéseiket úgy magyarázzák félre, hogy a férfiak dicshimnuszt énekelnek ravasz tetteikről.
Akarat, Boldogság,
1889. január 3-án Torinóban Friedrich Nietzsche kilép a Via Carlo Alberto hatos számú házának kapuján, talán hogy sétáljon egyet, talán a postára, a leveleiért. Nem messze, vagy akkor már nagyon is messze tőle, egy konfliskocsis csökönyös lovával bajlódik. Hiába noszogatja, a ló nem mozdul, mire a kocsis - Giuseppe? Carlo? Ettore? - elveszíti a türelmét, és ostorával verni kezdi az állatot. Nietzsche a csődülethez ér, s a dühtől nyilván már tajtékzó kocsis kegyetlen színjátéka ezzel be is fejeződik. Az óriás termetű, dús bajuszú úr ugyanis váratlanul a kocsishoz ugrik, és zokogva a ló nyakába borul. Házigazdája viszi haza, két napig mozdulatlanul és némán fekszik egy heverőn, még kimondja a kötelező utolsó szavakat ("Mutter, ich bin dumm"), aztán szelíd háborodottként anyja s nővére felügyelete alatt még tíz évig él. Hogy a lóval mi lett, nem tudjuk.
Élet,
Dum spiro spero.
A szerelmet vagy érezzük, vagy nem, és nincs az az erő, ami ki tudná kényszeríteni. Színlelhetjük, hogy szeretünk. Megszokhatjuk a másikat. Egész életünket leélhetjük valakivel kölcsönös megértésben, barátságban, cinkosságban, családot alapíthatunk, szeretkezhetünk minden éjjel, és mégis úgy érezzük, hogy van valami szánalmas üresség az egészben: valami fontos hiányzik.
Néha nekem is erőfeszítések sokaságába kerül, mire visszagyömöszölöm a farkast a báránybőrébe, pedig az érzés mikor felszínre tör oly hívogató és vérszomjas, hogy jó lenne szabadjára engedni, de a józanész ilyenkor megálljt parancsol és megadásra kényszeríti a zabolátlan állatot. A bárány győzedelmeskedik, a farkas visszabújik és vár, hogy mikor tudna újra elhatalmasodni a gyengén.
Természet, Élet,

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló

info Az oldalon történő látogatása során cookie-kat (“sütiket”) használunk. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Az oldal használatával elfogadja a cookie-k használatát. Elfogadom