Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Utolsó napján ennek az évnek, én leszek nagyon részeg! Ezért szólok előre... találkozunk jövőre! B.U.É.K!
Talmud
Utolsó napján ennek az évnek a cigánycsemeték megint útra kélnek, azt kívánom neked, hogy ha arra járnak, térjenek be hozzád, s maradjanak nálad! B.U.É.K!
Utolsó napja, ennek az évnek, Vajon mit is kívánhatnék Néktek? Nem kívánok mást, csak mit a szívem mond, Az idei évtől, legyen a másik jobb!
Ennek a "telefonnak" túl sok a hátulütője ahhoz, hogy kommunikációs célú felhasználását komolyan mérlegelni lehessen. Az eszköznek természetéből fakadóan nincs értéke számunkra! (1876)
Add meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené.
A város főterén hatalmas fenyő áll.
Körülötte emberek, és sok köztük csodát vár.
Ennek a napnak örülni kell, szeretni minden embert.
A harctéren a katona is biztos leteszi a fegyvert.
Karácsony ünnepén, mindenhol kigyúl a fény,
Minden kéz láthatatlanul összeér.
Karácsony ünnepén az egész Föld-tekén
Még a könnycsepp is a szeretetről mesél.
"Ha igazán élnél, én a válladról nézném végig, ahogy élek valaki mással...egyedül ébren, mindennek háttal."
"Az elején még minden olyan szép volt s jó
Mesébe illő hisz mindenki tudja a mese jó
Heverésztünk a Duna-parton csodás csillagok alatt
S gyártottuk az emlékeket jó sokat
S a végén minden megváltozott bár ne tette volna
A jóból rossz lett s a szépből csúnya
Ennek azonban itt nincs még vége
Próbálkozott próbálkozott tette a szépet
Bocsánatot kért s meg is kapta
Hisz a mesének rossz vége nem lehet ezt mindenki tudja
Folytattuk mit egyszer régen befejeztünk
És most unokánk ül a székbe gyönyörködik bennünk..."
"Nem is fogtam fel mikor mellettem voltál
Hogy mit ér az, hogy öszintén karoltál
De most már, tisztán látok
Hogy nem vagy itt igy érzem igazán hiányod
Minden percben csak rád gondolok
És sajnos hiába kértem bocsánatot
Ennek nem igy kellet volna hogy vége legyen
Bárcsak ujra itt lennél velem."
Ne vádoljunk senkit a multért,
A vád már úgyis hasztalan.
Talán másképp lehetett volna, -
Most már... mindennek vége van!...
Úgy szeretnék zokogni, sírni
A sírra ébredt vágy felett, -
De ránézek fehér arcodra
S elfojtom, némán, könnyemet.
Várunk a csendes félhomályban
Valami csodás balzsamot,
Mely elfeledtet mindent, mindent
S meggyógyit minden bánatot...
Leolvasom sáppadt arcodról
A rád erőszakolt hitet
És megdöbbenve sejtem, látom,
Hogy nem hiszel már senkinek!...

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló