Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Felejtsd el hogy valamikor régen öleltél,
Hogy volt idő mikor szemembe nevettél.
Engem többé nem látsz mert elmegyek
Feledve mindent, téged s az életemet!
Talmud
Hagyj el, óh Reménység! Hagyj el engemet; Mert ez a keménység Úgyis eltemet. Érzem: e kétségbe Volt erőm elhágy, Fáradt lelkem égbe, Testem főldbe vágy.
Egy gondolat bánt engemet: Elfeledtem a versemet.
S mert egyetértésben töltöttük az életet együtt, egy legyen elhívó óránk, sose lássam a sírját én feleségemnek, ne temessen el ő soha engem.
Téged megbénít a félelem, engem meg a bánat, Téged oda húz egy kéz, ami engem a halálba rángat. De most elmegyek, elfogyok, mint a gyertyáról a viasz, Tudom, ha valaha meghallod a nevem, azt kérdezed: ki az?
Útjaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem.
Folyton odajönnek hozzám, mondván, hogy zavarja őket, hogy dohányzom. Jó vicc, engem meg megöl.
Nem keresnél engem, ha nem találtál volna már meg.
Tudom-e gyűlölni?
Úúúgyan.
Max azt mutatni, hogy bántsam.
Bántom azért,
mert ő engem bántott?
Mert szétzúzta azt a világot:
melyben hinni véltem.

Olyan elégtétel ez,
melyet egy szerető szív
jónak sosem érez.
S bár a másikat marja,
mégis magából érzi
Most vagyok ott, hol más sivár, pusztító életem határhoz ér! Nem éri meg itt lennem! Létemnek nincs értelme! Vár rám a fény, s magány, ebben éltem, nincs változás! Porhüvelyem szétszórva, szanaszét, hiszitek, hogy van remény? Nem értetek engem! Itt nincs esély! Tehettem bármit, igazmondót, nem hittetek bennem Ti gondolkodók!
Én!

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló