Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
„Ellenzem a párbajokat. Ha engem hívna ki valaki, akkor kedvesen és megbocsátóan megfognám a kezét, elvinném egy csendes helyre és megölném.”
Talmud
"Szeretem a finom árnyékát annak, aminek ő akar látni engem."
„Most kaptam egy nagyon ragaszkodó perzsa cicát, az ő verziója az, hogy ő kapott engem.”
"Qei me amat, amat et canem meum. - Aki engem szeret, szereti a kutyámat is."
„Altamira gróftól hallottam, hogy Danton, mielőtt kivégezték volna, utolsó este durva hangján még így elmélkedett: - Milyen érdekes... a lefejezni igét nem lehet minden időben ragozni! Mondhatjuk: engem le fognak fejezni, téged le fognak fejezni, de nem mondhatjuk: engem lefejeztek!”
Álmomban Mesteremmel tengerparton jártam, s az életem nyomai rajzolódtak ki mögöttük két pár láb nyoma a parti homokban ahogy Ő mindig ott járt énvelem De ahogy az út végén visszanéztem imitt-amott csak egy pár láb nyoma látszott, éppen ahol az életem próbás nehéz volt, sorsom mostoha. Riadt kérdéssel fordultam az Úrhoz "amikor életed kezedbe tettem s követődnek szegődtem Mesterem azt ígérted soha nem hagysz el engem minden nap ott leszel velem. S most visszanézve legnehezebb úton, legkínosabb napokon át mégsem látom szent lábad nyomát csak egy pár láb nyoma látszik ott az ösvényen elhagytál a legnagyobb ínségben? Az ÚR kézen fogott és szemembe nézett: "Gyermekem, soha nem hagytalak el téged! Azokon a nehéz napokon át azért látod csak egy pár láb nyomát mert a legsúlyosabb próbák alatt téged vállamon hordozatlak!"
"Az, hogy én ki vagyok, attól függ, hogy te kinek akarsz látni engem!"
Mikor gyermek voltam
Hittem a Mikulásban,
Hittem az Angyalokban,
És a Karácsonyfában.

Mikor felnőtt lettem,
A meséket elfelejtettem.
Csak olyanokat hittem,
Amiket el is érhettem.

Nem hittem a szerelemben,
A hűségben,
A boldog jövőmben,
A tiszta érzésekben.

De mióta téged megismertelek,
Olyan vagyok, akár egy gyerek.
Mindenben hiszek,
Még ha ki is nevetnek.

Hiszek a Mikulásban,
Ha visszahoz hajnalban.
Az Angyalokban is hiszek,
Hisz egy ilyet szeretek.

Hiszek a Karácsonyfában,
Ha veled nézem a szobámban.
Hiszek a szerelemben,
Ami itt van a szívemben.

Mióta megnyertél engem,
Hiszek a könnyekben.
Minden ölelésben,
És szívverésben.

Neked köszönhetem,
Hogy gyermekké lettem,
Hogy kezembe tollat vettem,
És megírtam neked e verset.


Nem tud úgy szeretni a világon senki
Mint az édesanyám tud engem szeretni.
Akármit kivántam megtette egy szóra,
Még a csillagot is reám rakta volna.
Mikor a faluban iskolába jártam,
Rendesebb egy gyerek nemigen volt nálam.
El nem tűrte volna ő azt semmi áron,
Hogy valaki nálam szebb ruhába járjon.
Éjjel – nappal őrzött mikor beteg voltam,
Magát nem kimélte, csak értem aggódott.
Mikor felgyógyultam, fáradt két szemében
Öröm könnynek égtek, s csókolva becézett.
Én Istenem áldd meg, őrizd az anyámat,
Viszonozhassam én ezt a nagy jóságot.
Lássak a szemében boldog örömkönnyet,
Ne lássam én soha búsnak, szenvedőnek.
Szobám
sarkában a
békesség fája
zöld ruháján sok
ezernyi szín, alatta fénylő
melegségben a gyermeki világ
játszani hív. Játszani, játszani,
békében játszani gyermekem veled
hagy játsszam még, körültáncolom veled
a világot most, mikor mindenki érzelme ég.
Nézem a fámat és egyre jobban érzem a fenyő
illatát, töprengem azon, hogy milyen jó lenne, ha
örök maradna ez éjszakám. Csillagszórók a gallyak
csúcsán szórják a karácsony csillagát, béke csillagok
röpdöső fényei
szobámból
szálljatok
mind tovább.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló