Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
...most már sírok a képeken, amiken eddig veled nevettem, most már a polcomról levettem minden emléket amit szerettem, most írom amíg bírom a szánalmas utolsó levelem, de őszintén, ez neked csak egy szó csupán, akár csak a szerelem!
Talmud
Volt egyszer egy madár. Két tökéletes szárnnyal és gyönyörű, színes tollakkal áldotta meg a sors. Az olyan lény, amely szabadon szállhat az égen, boldoggá teszi azt is aki nézi.
Egy napon megpillantotta ezt a madarat egy nő és belészeretett.
Az ámulattól tátott szájjal figyelte a repülését, a szíve hevesebben vert, a szeme szerelmesen csillogott.
Egyszer megkérte, hogy hadd repüljön vele, és átszelték az egész égboltot teljes harmóniában:
A nő csodálta, tisztelte, rajongva szerette a madarat.
De egy napon arra gondolt: - Mi lesz, ha a madár egyszer majd távolabbi hegyeket is meg akar ismerni? - és megijedt.
Félt, hogy más madárral nem fogja ugyanezt érezni.
És irígykedett, irigyelte a madarat amiért tudott repülni.
És egyedül érezte magát!
Azt gondolta: - Csapdát állítok neki, ha megint jön, többé nem repülhet el tőlem!
A madár szintén szerelmes volt belé és másnap megjelent, ahogy szokott, de beleesett a csapdába és fogoly lett!
A nő kalitkába zárta és egész nap nézte.
Most már mindig vele volt szenvedélyének tárgya. De szép lassan különös átalakuláson ment át.
Most, hogy teljesen övé volt a madár és nem kellett állandóan meghódítania, kezdte elveszíteni a lelkesedését. Mivel a madár nem repülhetett nem tudta kifejezni létének értelmét.
Lassan elhervadt, elveszítette tollai ragyogását és megcsúnyult.
A nőt már nem is érdekelte többé, csak annyira törődött vele, hogy enni adjon neki és tisztán tartsa a kalitkáját.
Egyik nap elpusztult a madár.
A nőt elfogta a bánat és éjjel-nappal rá gondolt.
De nem a kalitkára emlékezett, hanem arra a napra, amikor először meglátta boldogan repülni a felhők között.
Ha elgondolkodna rájönne, hogy ami annak idején rabul ejtette a szívét, az éppen a madár szabadsága volt, szárnyainak dinamikus mozgása, és nem a külseje.
A madár nélkül az ő élete is elvesztette az értelmét és a halál hamarosan bekopogtatott hozzá.
- Miért jöttél? - kérdezte a halált.
- Hogy újra együtt repülhess a madaraddal - felelte a halál.
- Ha hagytad volna, hogy mindig elrepüljön és visszajöjjön hozzád, csak még jobban szeretted volna és csodáltad volna. Most viszont még ahhoz is rám van szükséged, hogy újra találkozhass vele!
"Átsírt éjszakák,elvesztett barátok, A világ közepén magadat egyedül találod. És csak áldod azt az órát,amikor nevetett a szád, Hiányzik az a valaki,aki társként gondolt rád. Fájnak a percek,amiket együtt töltöttetek, Szívedbe marnak az emlékek,az együtt töltött hetek. Fáj minden perc,mikor magányosan fekszel az ágyban, Rossz belegondolni,de egyedül vagy a világban."
"Késve tudom, de száz életre megjegyzem: szeretni csak a szerelem minden fájdalmával együtt érdemes, vagy sehogy. Amikor visszaszületek, nem leszek abban a helyzetben, hogy keresselek, mert nem fogok emlékezni rád. De megismerlek majd. És ha tudván tudom is, hogy én fogyok el hamarabb, akkor sem ugrom el töbé a szerelem elől. Halálugrottam és lezuhantam. Nem tudok megbocsátani magamnak. Te bocsáss meg nekem."
„Minden kivételes ajándék a mosoly, hiszen: nem kerül semmibe, de szívmelengető. Csak egy pillanatig él, de az emléke megmarad. Örömet szerez, és táplálja a jóindulatot. Kiváló ellenméreg irigység és rosszindulat ellen. Biztatást a csüggedőnek, erőt önt belé. Nem lehet megvenni, kölcsönkérni, ellopni, nem jelent földi javakat senkinek mindaddig, amíg önként és jó szívvel meg nem ajándékoznak vele. Ha valaki túl fáradt ahhoz, hogy rád mosolyogjon, nézz rá derűsen, mert senkinek sincs nagyobb szüksége a mosolyra, mint neki...... aki már nem tud mosolyogni!”
"Úgy élni, hogy széppé tegyük vele a nevünket, még ha eredetileg nem is volt az...Hogy úgy maradjon meg az emberek emlékezetében, mint valami kellemes és szép dolog szinonimája, melynek eredeti jelentését már el is felejtették."
"Nelson: Sarah! Az élet nem tökéletes. Sarah: Nincs egyebem csak az ahogy majd emlékszel rám. Ez az emlék kell nekem, hogy erős és szép lehessek. Hát nem érted? Ha tudom, hogy így emlékszel majd rám bármivel szembe tudok nézni. Bármivel! Istenem, te vagy az én halhatatlanságom.
"Az alma, amit a kígyó megetetett velünk, az egocentrizmus volt. A tudás, amit a halhatatlanságért cserébe kaptunk, mindössze egy téveszme: azt hisszük, miénk a világ. Nos, a világ időnként emlékeztet rá bennünket, hogy szó sincs róla, s mivel a halhatatlanságot már elkótyavetyéltük, benyújtja a számlát. Ennyi az egész."
„Az indulaton, az önzésen túl élt ez a törvény az emberi szívekben, a barátság törvénye. S erősebb volt, mint a szenvedély, mely a férfiakat és nőket reménytelen indulattal egymás felé hajtja, a barátságot nem érhette csalódás, mert nem akart a másiktól semmit, a barátot meg lehetett ölni, de a barátságot, mely a gyermekkorban szövődött két ember között, talán még a halál sem öli meg: emléke tovább él az emberek öntudatában, mint egy néma hőstett emléke. S csakugyan, az is, hőstett, a szó végzetes és csendes értelmében, tehát szablyák és tőrök csattogása nélkül, hőstett, mint minden emberi magatartás, mely önzetlen. Ez a barátság élt közöttünk, s ezt tudtad jól.”
„...Mert amíg gumibotot használnak párbeszéd helyett, a szavak ereje felbecsülhetetlen, a szavakban rejlik a lényeg, aki jól figyel meghallja az igazságot, az igazság pedig az, hogy valami nagy baj van ebben az országban. Nem igaz?... 400évvel ezelőtt egy nagyszerű ember örökre az emlékezetünkbe akarta vésni november 5-ét. Emlékeztetni akart minket, hogy a tisztesség, igazság, szabadság nem csupán szavak, hanem lehetőségek. Ha önök nem láttak semmit, ha a kormány bűnei nem ismertek önök előtt, azt mondom hagyják csak feledésbe veszni november 5-ét. De ha látják mit én látok, érzik mit én érzek, vágyják mit én vágyom, kérem, hogy álljanak mellém mához egy évre a parlament kapui előtt! Olyan november 5-ében részesítjük őket, amit sosem felejtenek el!"

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló