Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Már nincs helyünk itt Isten országában
Vélünk mostohán bánt édes szép hazánk
Mert az ősi viszály, amit menteni kár
Sose hagyta, hogy félelem nélkül békén éljünk
De az annyira fáj, hogy az otthoni táj
Csak egy emlék lesz, mit a szívünk mélyén őrzünk
Talmud
- Úgy tűnik, itt nem divat a bátorság...
- Hát félek is, mert azt hiszed, hogy hajtok rád...
Oly boldog napokat élek, amilyeneket csak szentjei számára tartogat az Isten; és történjék velem bármi, nem mondhatom többé, hogy nem ízleltem meg az élet örömeit, legtisztább örömeit.
Az élet jobb a halálnál. Nem, doktornő?
A halálon túl van még egy másik élet.
- Baj van vele...?
- Már nincs. Akit betettek a föld alá, azzal már nincs baj.
Az élet úgysem sokat ér már nekem, akár így lesz, akár úgy.
Az ország, amelyikben éltem, a hazám is volt... és a haza a szabadságot jelentette.
Vadászhat énrám bárki,
Van erőm bosszút állni.
Én soha nem felejtem,
Magyarnak születtem!
Tizenkét éves lehetett, amikor az apja váratlanul elhagyta a családot. Franz sejtette, hogy valami komoly dolog történt, de édesanyja semleges és szelíd szavakba burkolta a drámát, hogy ne zaklassa fel a fiát. Aznap együtt mentek a városba, s induláskor Franz a kapuban észrevette, hogy anyja lábán felemás cipő van. Pánikba esett, figyelmeztetni akarta az anyját, de félt is, hogy észrevételével megbántja. Így aztán eltöltött vele két órát a városban, s egész idő alatt képtelen volt levenni a szemét a lábáról. Ekkor sejtette meg először, mi a SZENVEDÉS.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló