Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
A vallás lehet, hogy nem de az Isten tökéletes, mert őt nem mi teremtettük.
Talmud
A barátság az szent, a szerelem viszont nem!
Megérintett a halál gondolata. Elbűvölőnek találtam az áttetsző, légzéstől és mozgástól megfosztott test gondolatát. Nem értettem, hogy mindez mit jelent. Nem féltem. Előfordult, hogy kanyargó erekkel átszőtt csuklómat néztem, és erős késztetést éreztem rá, hogy megszakítsam a vonalak folytonosságát. Talán a halál volt a legkönnyebb és egyben leggyávább megoldás, hogy ne kelljen szembeszállni az élettel, közönyével, súlyával és aggodalmaival. Az az undorító érzés töltött el, hogy elbuktam. Mire jó tovább élni, ha ez csak vegetálást jelent?
Látszólag semmi sem kényszerített rá, hogy vele maradjak. Még szabad voltam, hogy a saját életemet éljem. De nem nagyon akartam erre gondolni. Nem szántam rá időt, hogy elképzeljem az életemet nélküle, valaki olyan nélkül, akitől függhetek. Visszautasítottam a lehetőséget, hogy kiszabaduljak az örvényből, amely magába szívott. Lehetetlen volt meghátrálni. Sodródtam az árral. Már halott voltam.
Azt gondoltam, hogy a megbecsüléshez szükségszerűen az alárendeltségen keresztül vezet az út. Életem akkoriban kizárólag erről szólt: alávetettnek lenni; mindennap tűrni.
Nem tudnám meghatározni a megszállottságot. Azt hiszem, az ember mindig magában hordozza. Gyakran elég egy semmiség, hogy kirobbanjon. Csendesen beléd fészkeli magát, lassan, alattomosan megtámadja lényed minden részét; de nagyon ravasz, iszonyúan mesterkedő, mert úgy tesz, mintha a barátod lenne, és mégis becsap. A szenvedés csupán következménye mindennek. Amikor megőrül az ember, a leggyakrabban észre sem veszi, mert nem fáj. A legfájdalmasabb a zuhanás. Az a pillanat, amikor rájössz. Én sem akartam látni a közeledtét. És aztán végül törvényszerűen földet értem.
A mi gyógymódunk a csend. Ő tanít meg a múltat szemlélni, szembesülni cselekedeteinkkel, harcolni a hibák ellen. Ő késztet gondolkodásra, a dolgok megkérdőjelezésére. Ő vezet minket, ő csitít el, vagy ébreszti fel aggodalmainkat, ő emel ki a bizonytalanságból, vagy taszít az őrületbe. Ő szelídít meg, ő semmisíti meg az órák súlyát, és harcol énünk azon részei ellen, melyeket szeretnénk elfeledni.
Az egek égtek, a csillagok sírtak és a végtelen romjai alatt hús seb és remény az utolsót nyögte.
Akik nem tanulnak történelmet, megismétlik a régi hibákat de, akik nem okulnak a történelemből, azok elbuknak.
Már tudom, mit kell tenni, meg kell tanulnom elengedni, ha ő el akar menni. Szeretem, ezért megteszem.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló