Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Senki sem tisztul meg attól,hogy tovább hempereg a sárban,és hosszasan kesereg jelenlegi vagy múltbéli gyengeségein.Ez a viselkedés egyrészt önmarcangoló magányhoz vezet,másrészt eltakarja előlünk az „itt és most” nagyszerű lehetőségeit.
Talmud
A Nap végül is ugyanolyan, csak te öregedsz. Egy lélegzettel rövidülve egyre közelebb a halál.
Nyugszik a nap, egyre szebb a táj
Érzem kezd elmúlni ami fájt.
Látok a felhőktől, kitisztult az ég,
Már csak te kellesz ide mellém.
Lassan előbújnak a csillagok
Te jó ég, nézd ott egy, h ragyog!
Mosoly ül arcomra, térjünk hát nyugovóra
Had álmodjak tovább, míg reggelt nem üt az óra.
De akkor is remélek egyre, hogyha még újra éj jön s újra éj az éjre, átfázom, átvirrasztom álmodozva.
Meggyőződésem, hogy a Bibliát egyre szebbnek találjuk, mentől jobban megértjük, azaz mentől jobban belátjuk és meglátjuk, hogy minden szavának, amelyet általánosan fogunk föl és különösen magunkra alkalmazunk, hely és kor szerint sajátos, közvetlenül egyéni vonatkozása volt.
Egyre inkább az az érzésem, hogy az életünk egyetlen mondat, csak nem tudjuk kimondani, hogy mi az. (...) A nagy találkozások, a lélek közeli pillanatok mindig azok voltak, amikor valakit megszerettem. Az igazi csoda a barátság, a valódi, emberközeli kapcsolat, amikor egyszer csak repül velünk az idő, és az az érzésünk, hogy mi már valahol találkoztunk. Néha egy pillanat többet ér, mint egy egész esztendő.
A Zárkózott, a Félvér, a Szoborszép, a Bölcs, a Zömök, a Bohóc és a Kígyó kijelölt magának egy utat a világban. Mentek-mendegéltek, mígnem egy nagy hegynek ütköztek. Mivel útjukról le nem térhettek, úgy döntöttek, lebontják a hegyet, az úgyis eltakarja előlük a Napot. Nekiveselkedtek, s hordták, mindegyre hordták a követ, azzal sem törődve, hogy hátukról veríték, körmük alól vér serken. S ahogy a hegy tetejét elhordták, hát látják ám mögötte a következőt!
Nőnek az árnyak s ahogy
fogynak az esték,
úgy fáj egyre jobban,
hogy minden csak emlék.

A Te szíved nem fáj,
de a miénk vérzik,
mert a fájdalmat
csak az élők érzik.
Jó érezni, hogy szeretlek.
Nagyon és egyre jobban,
Ott bujkálni két szemedben,
Rejtőzködni mosolyodban.
Érezni, hogy szemeid már
szemeimben élnek és néznek,
S érezni azt, ha szép, veled szép
És csak veled teljes az élet.
A szavakból zenei hangok lesznek, a mondatokból dallamok. Közlésre már nem
alklamasak, mert senki sem tudja és senkit sem érdekel, hogy mit jelentenek.
Így hát az állami és gazdasági vezetők ahhoz, hogy dolgozni tudjanak, kénytelenek
egyre újabb és csúfabb szavakat éa mondatszerkezeteket kitalálni, amelyek
ellenállnak a zenei átalakulásnak.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló