Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
...
18
of
18
Utolsó oldal »
Öleljük meg egymást, szívesen, meghitten, és szeressük egymást: úgy áld meg az Isten.
Talmud
Ha az emberek közösséggé formálódnak, sajnos mindvégig idegen világok maradnak egymás számára.
Szépen kérem az anyját,
Adja elő a lányát
Hadd locsoljam a haját!
Hadd nőjön nagyra
még annál is nagyobbra,
Mint a Duna hossza.
Szabad-e locsolni?
Vízbevető hétfő nékünk is úgy tetszik:
Látjuk az utcákon, egymást hogy öntözik.
Öntjük gazdát, asszonyt kedves leányával;
Várunk piros tojást, de azt is a párjával.
Ha párjával adják, meg fogjuk köszönni
Ha párral nem adják, nem fogjuk elvinni.
Ma már a világ túl kicsi ahhoz, hogy ne legyünk testvériesek egymással.
Jó lenne tudni, van-e egyáltalán barátság? Most nem arra az alkalmi örvendezésre gondolok, mellyel két ember megörül egymásnak, mert életük egyik szakaszában bizonyos kérdésekről egyformán gondolkoznak, mert hasonló ízlésük, megegyeznek kedvteléseik. Ez mind nem barátság. Néha már azt hiszem, ez a legerősebb kapcsolat az életben... talán ezért ilyen ritka. S mi van az alján? Rokonszenv? Üres, híg szó, tartalma nem lehet elég erős ahhoz, hogy két ember az élet válságos helyzeteiben is kiálljon egymásért, csak rokonszenvből? Talán valami más?... Talán van egy szemernyi Erosz minden emberi kapcsolat mélyén?
A szerencse az, amikor az előkészület és az alkalom találkozik egymással.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló