Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
A mai napon kezdődik az életem, eddig csak én voltam. Csak egy okoskodó kölyök. Ma férfi lettem, ma a férjed leszek. Mától már másért is felelek nem csak magamért. Mátol érted is felelek, a jövőnkért és minden lehetőségért amit a házasságunk kínál. Veled bármi is történjék én kész vagyok bármire és mindenre, hogy vállaljam az életet, a szerelmet, a lehetőséget és a felelősséget, ma Izzy Stevens az életünk elkezdődik és én alig várom!
Talmud
Soha nem tiszteltem a törvényt, erkölcsöt, becsületet. Eddig hálátlan és önző voltam. Hazudtam azoknak akiket szeretek, és azoknak is akiket nem. Életeket tettem tönkre és változtattam meg alapjaiban. Elvettem ami nem volt az enyém és ott jártam, ahol nem járhattam volna. Múltam nagy része homályos folt. Fekete bárányok között nőttem fel és éltem az életem.. Most mindez megváltozik, új értékrendet állítok fel és e szerint fogom élni az életem.
A Barátság egy szó, egy gondolat, egy érzés, egy hely a szívedben. Barátodnak mondod azt az embert, akihez valami kis szállal fűződsz, viszont a barátságotokat is átfűzi egy erős szakíthatatlan szál, ami akár örökké és tarthat. S van olyan, amikor ez a szál, egy gyenge kis cérna, melyet eddig és még ezután is csak az érdek tartott össze. De én úgy érzem, hogy az a szál, ami az én kis barátomhoz fűz erős, és szakíthatatlan.
Mert ha én sírok, valahol a szívében ő is együtt zokog velem.
Mert ha Boldog vagyok, akkor ő is az lesz velem.
Mert ha kiöntöm neki a szívemet, végighallgat, nem szól közbe, nem dörgöli az orrom alá, hogy nem kellett volna, vagy teljesen bolond vagy, csak hallgat némán, nem próbál segítséget adni, hisz nem kértem rá, csak a mondanivalóm után, együtt élvezi a csendet velem.
Mert egy barát, akit a legerősebb szálak fűznek hozzád, kiolvassa a szemedből minden ki nem mondott szavad.
Mert az a barát mindig emlékszik, akár az örök időkig veled arra hogyan ismeretétek meg egymást.
Mert ő már akkor is a barátom volt, mikor nem ismertem.
Mert a szívem már akkor is tudta, hogy van számára ott egy üres hely. Egy olyan, amely csak az övé, amit más nem foglalhat el.
Erre az érzésre, mondják a nagy okosok, hogy BARÁTSÁG. Bár ezt egyetlen szóval sem lehet igazán kifejezni. Még a szeretlek szó sem bír, olyan erősséggel, mint amilyen erősen az a száll össze tartja azt a két embert.
A Barátság egy gondolat is, vagy akár ezer másik, mert a barátodra mindig gondolsz.
Ha szomorú vagy. Ha szerelmes vagy. Ha boldog vagy. Ha álmodsz. És Bármikor bármilyen helyzetben eszedbe jut az, rá nem kell sose téged emlékeztetni. Mert akkor is ott van veled, amikor nem látod, amikor nem érzed közvetlen törődését. Csak csupán, az hogy létezik valahol a nagyvilágban egy olyan ember, aki megért, és szeret, és bátran vállalja azt h a barátod lehet.
Remélem te is így gondolsz rám, mint egy Igazi Barátra.
Tudod nem csak a szerelemben, lehet várni az igazira. A Barátságban is van egy ugyan olyan igazi, akit megálmodtál magadnak, akivel leéled az egész életed önzetlen szeretetben.♥
Minden amit eddig elviseltem, könnyé válik és kicsordul
Nem számít, ki vezet most, nem számít, ki vezetett eddig. Az számít, ki fog vezetni az utolsó verseny után.
Végre hazaérsz. Kutyád nyakadba ugrik.
- Hol jártál eddig? Oly sokáig elvoltál!
Hiányoztál, hiányoztál, hiányoztál!
Szeretlek, szeretlek, szeretlek!
Mi van a szatyrodban? Ugye az enyém?
Juj, hadd nyaljalak gyorsan fülön!
Ham, most egy picit megrágom a kesztyűdet.
De jó! Itthon vagy végre!
-Ha tényleg találkozunk még, akkor Te is tudod, hogy vége lesz.
-Minek lesz vége?
-Az eddigi életünknek.
-Figyelj, felszoktam lépni egy pubban…
-Ne-ne-ne… ne mondd el, ha pont arra a helyre sétálok be, abba a városba, akkor biztosak lehetünk benne, ha nem akkor ez a csók úgy marad meg, mint a legtökéletesebb csók, amit két idegen alkotott, és egész életünkben őrizzük az emlékét.
Légy gyerek,
Játsszál amíg tudsz,ameddig lehet,
Utána úgyis az élet játszik veled...
Kicsit türelmetlenek vagyunk ma?” mormolta.
Szarkasztikus megjegyzést fogalmazva felnéztem rá, de az arca közelebb volt, mint amire számítottam.
Arany szemei csak pár centire voltak, hideg leheletét éreztem nyitott ajkaimon. Szinte az ízét is éreztem a nyelvemen.
Nem emlékeztem, mit akartam mondani. Nem emlékeztem a nevemre sem.
Nem adott esélyt, hogy összeszedjem magam.
Ha én dönthettem volna, az időm nagy részét azzal töltöttem volna, hogy Edwardot csókolom.
Semmilyen eddig tapasztalt élményem nem volt ahhoz fogható, ahogy hideg, márványszerű, de mindig nagyon óvatos ajkai az enyémekkel egyszerre mozogtak.
De nem túl gyakran dönthettem én.
Kicsit meg is lepett, mikor az ujjaival a hajamba túrt, és az arcomat az övéhez húzta.
A kezeimmel átkulcsoltam a nyakát, és azt kívántam, bárcsak erősebb lehetnék- elég erős ahhoz, hogy itt tartsam őt.
Egyik keze lesiklott a hátamon, közelebb vonva kőszerű mellkasához. A pulóvere ellenére a bőre elég hideg volt ahhoz, hogy megborzongjak – kellemes borzongás volt, a boldogság miatt, de a kezeivel kezdett távolabb tartani.
Tudtam, hogy úgy három másodpercem volt, mielőtt sóhajt egyet és gyorsan elfordít magától, és mond valamit arról, hogy erre a délutánra eleget kockáztattuk az életemet.
Az utolsó másodperceimet kihasználva közelebb vontam magam hozzá, szinte felvettem a körvonalait.
A nyelvem hegyével megtaláltam alsó ajkának az ívét, hibátlanul sima volt, mintha polírozva lett volna, és az íze -
Elhúzta a fejem az övétől, könnyedén kibontotta magát az ölelésemből – valószínűleg fel sem tűnt neki, hogy minden erőmet beleadtam.
Mély torokhangon kuncogott egyet.
A szemei fénylettek az - annyira szigorúan fegyelmezett - izgatottságtól.
„Ah, Bella.” sóhajtotta.
„Mondanám, hogy sajnálom, de nem.
Megfogalmazott kérdések, meg nem kapott válaszok. A helyzet romlik, az idő száll! Még egy kérdés..meddig várhatok?

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló