Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Ez az az idő, amikor az ég és a föld összeér a sötétségben, a valósággal az álmokkal, a múlt a jelennel s az élet a halállal, amelyeknek nem tudni, hol vannak a határai.
Ez az az idő, amikor összefolyik a mozgás a mozdulatlansággal, a szín a színtelenséggel, a van a ninccsel, a ma a holnappal, a lehető a lehetetlenséggel, és a gondolatok is úgy mozognak, mintha semminek nem lenne sem neve, sem értelme; amikor a magányos ember rádöbben önmagára, csodálatos emberi valóságára, s ugyanakkor arra is, hogy ez a valóság alig valamivel kevesebb vagy valamivel több a semminél.
Talmud
Tutajos már ötödször akarta mondani, hogy mindez csodálatosan szép, de minek mondja? Hiszen látja Matula is, és látja Jóska bácsi is. Szép! De minek ezt mondani? Ha nem éreznék, hogy szép, másról beszélnének. De nem szólnak, mert az ő nehéz, munkás életükben is ünnep a Szép, és annál nagyobb ünnep, minél szótlanabb.
Kalapos-Maradhatnál még.
Alice-Micsoda ötlet, egy örült, egy csodálatos ötlet. De nem lehet, sok mindent kell még megtudnom vagy épp megtennem. Meglásd hamarosan visszatérek.
Kalapos-El fogsz felejteni.
Alice-Dehogy foglak, hogyan felednélek el?
A boldogság legtöbbször ujjongó öröm, amely csaknem szétfeszíti az ember keblét és ugyanolyan gyorsan elmúlik mint ahogyan jött. Aztán ismét itt terem és elhiteti velünk, hogy az élet csodálatos dolog.
Nem szeretném, hogy úgy emlékezz rám, mint aki tett azért, hogy sikeres legyen, nézz rám úgy, mint aki elérte azt a szintet, ahonnan lenézve egy mosoly is csodálatos ajándékként könyvelhető el.
B orongós napok tűnjetek tova,
O kkal szomorú ne legyél soha!
L épteid kísérje töretlen szerencse,
D erűs percek rajzoljanak mosolyt a szemedre!
O szoljanak el az óévnek sötét árnyai,
G úzsból szabaduljanak a képzelet szárnyai!

Ú j évet hozzon a nesztelen iramló idő,
J öjjön már a rég várt, csodálatos jövő!

É vek ha múltok, ha elszálltok napok,
V idámságot, örömet számolatlan adjatok!
E lfusson most az óévnek malac a,
T öbbé ne legyen senkinek panasza!

K erüljön betegség, bánat messzire,
Í rmagjuk is vesszen mind a semmibe!
V ágyaid sorra valóra váljanak,
Á lnok szavak többé ne bántsanak!
N övekedjen az igaz barátok tábora,
O kosan élj, ne legyél ostoba!
K ívánom neked, legyen 365 szép ünneped!
A családban a legcsodálatosabb dolog az,hogy bár hibázik az ember, a család mindig mögötte áll,hisz a vér kötelez de a legfontosabb mégis az,hogy a szeretet ami összeköt,megbocsát.
~Te még kölyök vagy, fogalmad sincs arról miket hordasz itt össze.
~Oh, köszönöm szépen.
~Ez érthető. Sose hagytad el Bostont.
~Nem.
~Ha a művészetről kérdeznélek, szakkönyvek tucatjaiból tudnál idézni. Michalengelo, sokat tudsz róla. Sorolnád a műveit, politikai terveit, viszonyát a pápával, szexuális beállítottságát, mindent. De azt nem tudod, milyen érzés a Sixtus-i kápolnában állni, sosem néztél még föl arra a csodálatos boltozatra. Sose láttad. Ha a nőkről kérdezlek, máris sorolod a kedvenc típusaidat. Biztosan dugtál is néhányszor. De azt nem tudod, milyen érzés igazán boldogan felébredni egy nő mellett.
Nehéz eset vagy. Ha a háborúról kérdeznélek talán Shakespeare-t idéznél nekem: „Még egyszer a résre újra, barátaim!”. De sohasem harcoltál. Nem halt meg a karodban a legjobb barátod, aki hiába könyörgött neked, nem tudtál rajta segíteni.
Ha a szerelemről kérdezlek, talán egy szonettel válaszolsz. De nem néztél még nőre, mikor gyenge voltál, olyanra aki egy pillantásával meggyógyít, mintha Isten direkt hozzád küldött volna egy angyalt, hogy kimentsen téged a pokolból. Nem tudod milyen, ha te vagy az ő angyala. Nem tudod milyen örökké szeretni valakit. Történjen bármi, például rákos lesz. És te két hónapig a kezét fogva ülve alszol a betegágya mellett, mert az orvosok is látják a szemedben, hogy nem szívesen mennél látogatási időben. És elveszíteni valakit. Ezt csak akkor érzed, ha valakit önmagadnál is jobban szeretsz. Csak te még sosem mertél ennyire szeretni. Ha rád nézek, nem egy okos, magabiztos férfit látok, csak egy nagyképű, önző, ijedt kölyköt.
Az igazi ősz soha nem az, amelyet éppen megélünk, hanem az a másik, aranyfürtös, halálra érett és csodálatos, melyre egy tavasszal emlékezünk.
Van úgy hogy változásra vágyunk, átmenetre,mint az évszakok. A tavaszunk csodálatos volt de a nyarunknak is vége, kihagytuk az őszt és most hirtelen olyan hideg lett annyira hideg minden megfagy... szerelmünk elaludt és a hóesés meglepte és ha elalszol a hóesésbe nem érzed a halál közeledtét.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló