Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
...
16
of
16
Utolsó oldal »
Mikor a kis Jézus lenézett a Földre nyomban mint a zápor megeredt a könnye... Magyar tájra esett szelíd tekintete Pont mikor az orosz ott a magyart ölte. El is födte gyorsan síró csillag-szemét, a Szűzanya ölébe rejtette fejét... A Szent Szűz is búsult ,,Virágos Kertjéért', Istvántól rábízott hű magyar népéért! Szomorúan telt el Jézuska ünnepe Még az angyalok sem hódoltak előtte. A kis Isten-Gyermek zokogott-zokogott, s forró könnye-árja Budapestre hullott...!
Talmud
Havazik, havazik... Meg sem áll tavaszig. Tán az egész világ Hó alatt aluszik. Hó alatt aluszik, Pilláját se nyitja, Hó alatt aluszik Kertünkben a fűzfa. Álmában barkát bont; Csupa fehér bársony... Azt hiszi tavasz van, S itt van a karácsony. Itt van a karácsony, Most nyílik virága, Hócsillagot bontott Minden bokor ága. Ünnepel a tél is; Felöltözött szépen, Kint sétál az utcán Ünnepi fehérben.
Három bölcs, jeles király,
Aki régen jelre vár,
Látja már e csillagot,
Fényességest és nagyot.
Nincs homály, itt a nap,
Minden új fényt kap.
Egek, mit szemlélek napkelet tájáról?
Három koronás fő költözik honnyáról;
Siet Sidóország anyavárosában,
Mondanád sas repül kőszál nyilásában,
Sok tevék követik megterhelt hátokkal,
Izzadnak, fehéről szájuk tajtékokkal.
Vallyon mit jelentnek e gyors jövevények? Talám a városhoz van menni törvények?
De tovább mit látok az égnek kékségén?
Egy ragyogó csillag ballag kerekségén.
Sugarát intézi a koronás főkre,
Mint a felkelő nap bércekek s erdőkre.
Ez már a természet rendét fellyül mulja,
S az álló csillagok törvényét feldólja.
Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.

A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.
Áldott estén, Karácsony éjen
Angyalok szállnak fenn az égen,
Mindenkihez be-benéznek,
Mindenhová odaérnek,
Áldást hoznak minden házra,
Csillagot a fenyőfára.
Sic itur ad astra. - Így jutunk el a csillagokig.
„Megajándékozlak kedvenc csillagunk Elendir fényével, fényeskedjék neked a sötétbe ha már minden más fény kialudt.”
Valami érthetetlen kapcsolat van a barátság és a csillag között. Miért csillag a barát? És miért barát a csillag? Mert olyan távol van, és mégis bennem él? Mert az enyém, és mégis elérhetetlen? Mert az a tér, ahol találkozunk nem emberi, hanem kozmikus? Mert nem kíván tőlem és én sem kívánok tőle semmit? Csak azt, hogy legyen, és így, ahogy van; és ő van, és én vagyok, ez kettőnknek tökéletesen elég? Nem lehet rá válaszolni. Nem is kell. De, ha nem is lehet, barátom iránt mindíg azt fogom érezni, hogy csillag, a világegyetemnek rám ragyogása.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló