Br

Kiemelt kategóriák

» Szerelmes SMS

» Születésnap

» Élet

Idézet beágyazása

Beállítás
kezdőlapnak

Facebook
csoport

iGoogle
modul

	Idézet beágyazása weboldalára »

Szófelhő

RENDEZÉS:

« Első oldal

...

241

Utolsó oldal »

Sűrű árnyak mezején merre nem fordul felém a fény, a homályból kiérvén, a világvégén meghalnék de kitartok Én.

Talmud

Küldje be kedvenc idézetét »

Mindenki születik valaminek. Valaki fodrásznak. Valaki eladónak. valaki üzletembernek . Mindenki születik valaminek. Csak az idő múlásával elfelejti ki Ő és hogy minek született.

-34 államban törpe vagy -34-ben meg vadállat...24-ben...22-ben.

A fagyba dermedt, árva szikla is Tavaszt érez, ha zápor öntözi Áprilisban, s dől májusában a fény: Didergő testén fű nő, zöld moszat. Ekként a szív: fásult bár, felsajog Ha nő sír, s mosolyában zsongva éled.

Nem merek jobb kezemre nézni már és minden pillanatban csak zokognék, Teérted és miattam kit szeretsz és mindenért mi rémít s bennem hánytorog még.

Magam vagyok, rám hull a végtelenség, a fák, a lombok ezre eltemet. Olykor még fölém cikáznak még a fecskék, nem láthat senki engemet.

...mily remekmű az ember! Mily határtalanok tehetségei! Alakja, mozdulata mily kifejező és bámulatos!

Kicsit türelmetlenek vagyunk ma?” mormolta. Szarkasztikus megjegyzést fogalmazva felnéztem rá, de az arca közelebb volt, mint amire számítottam. Arany szemei csak pár centire voltak, hideg leheletét éreztem nyitott ajkaimon. Szinte az ízét is éreztem a nyelvemen. Nem emlékeztem, mit akartam mondani. Nem emlékeztem a nevemre sem. Nem adott esélyt, hogy összeszedjem magam. Ha én dönthettem volna, az időm nagy részét azzal töltöttem volna, hogy Edwardot csókolom. Semmilyen eddig tapasztalt élményem nem volt ahhoz fogható, ahogy hideg, márványszerű, de mindig nagyon óvatos ajkai az enyémekkel egyszerre mozogtak. De nem túl gyakran dönthettem én. Kicsit meg is lepett, mikor az ujjaival a hajamba túrt, és az arcomat az övéhez húzta. A kezeimmel átkulcsoltam a nyakát, és azt kívántam, bárcsak erősebb lehetnék- elég erős ahhoz, hogy itt tartsam őt. Egyik keze lesiklott a hátamon, közelebb vonva kőszerű mellkasához. A pulóvere ellenére a bőre elég hideg volt ahhoz, hogy megborzongjak – kellemes borzongás volt, a boldogság miatt, de a kezeivel kezdett távolabb tartani. Tudtam, hogy úgy három másodpercem volt, mielőtt sóhajt egyet és gyorsan elfordít magától, és mond valamit arról, hogy erre a délutánra eleget kockáztattuk az életemet. Az utolsó másodperceimet kihasználva közelebb vontam magam hozzá, szinte felvettem a körvonalait. A nyelvem hegyével megtaláltam alsó ajkának az ívét, hibátlanul sima volt, mintha polírozva lett volna, és az íze - Elhúzta a fejem az övétől, könnyedén kibontotta magát az ölelésemből – valószínűleg fel sem tűnt neki, hogy minden erőmet beleadtam. Mély torokhangon kuncogott egyet. A szemei fénylettek az - annyira szigorúan fegyelmezett - izgatottságtól. „Ah, Bella.” sóhajtotta. „Mondanám, hogy sajnálom, de nem.

A csók a szerelem beszéde, Kérlek gyere és beszélgess velem!

Most nem szólnak a csillagok, a messzeség most nem ragyog, s a közelség csak úgy segít, ha érzed, hogy megérint. Most nem szólnak a csillagok, az árnyékok most túl nagyok, az antennákról víz csorog, felhők, ne sírjatok! Míg a távolság az ablakát bezárja, míg az éjszaka az új nap fényét várja, Nézünk egymásra, és válaszolni nem tudok, és nincsenek jó kérdések, és nem szólnak a csillagok.

Nincs adat!

Bejelentkezés

Vicc ajánló