Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
A hazugság az élet eleme, <br>A hazugság az ember éltetője, <br>Aki hazudni tud, az megállja helyét, <br>Aki hazudni nem tud, az mit sem ér.
Talmud
- Miért házasodunk? <br>- Mert kell, hogy legyen szemtanúja az életünknek. 1 milliárd ember él ezen a bolygón, ugyan mit számít egy élet. De a házasságban ígéretet teszünk, hogy mindenre odafigyelünk. A jóra, a rosszra, a szörnyűségre, a csip-csup dolgokra. Mindenre, mindig, mindenhol. Azt mondjuk az életed nem marad észrevétlen, mert én észreveszem. Az életed nem marad titokban, én a tanúja leszek.
Nézd fenn az égen, hogy ragyognak a csillagok, <br>Hullanak könnyeim tudod, hogy fáj nagyon <br>Ha itt lenél kérdeznéd mi bajom, <br>Csak annyit mondanék hiányzol nagyon!!
Születésed napján mit kívánjak neked? <br>Gyönyörűt, egyedülit nagyon-nagyon szépet! <br>Amit csak én kívánok neked és senki más, <br>Ami egyedüli, akárcsak Veled a nagyvilág! <br>Talán azt, hogy sokáig maradj meg nekem, <br>Hogy legyél itt mindig egészen mellettem. <br>Ez a kívánság is önző látod, <br>Ezért egyszerűen csak: <br>Boldog Szülinapot Kívánok!
Akinek szép a lelke, szép a szeme, <br>Érző lelkének mindig a tükre lesz. <br>Bájos arca, formásan szép a teste, <br>Finom lényének örökös nyertese. <br> <br>
A spanyol ágyús Fabregasz a labdával.
Megjöttem, és lettem egy kisgyerek. <br>Nem kértem, csak kaptam egy életet. <br>Lett vágyam, lett álmom, bár céltalan, <br>Mert térkép nincs hozzá , hogy merre van.
Élt egyszer régen egy férfi, aki imádta a virágokat. Napokat tudott eltölteni azzal, hogy kisétált az általa oly’ becsesen gondozott kertjébe, és csodálta virágai szépségét. Egy nap azonban olyan virággal találkozott, ami más volt, mint a többi. A férfit földre terítette a virág lenyűgöző látványa, nem tudott szabadulni attól a félelmetes érzéstől, hogy lesz majd idő, amikor elveszíti a virágot. Odasétált a virághoz, és egy apró mozdulattal elszakította gyökerétől, majd a nappaliban lévő vázájába helyezte, hogy mindig vele legyen féltett és szeretett virága. A virág azonban idővel elhervadt, a férfi szomorú lett, mert ráébredt, hogy azzal, hogy magáénak akarta a virágot, megfosztotta őt szabadságától, és bár így egy rövid időre csak az övé volt, de végül mégiscsak elszakadt tőle. A férfi tudta, hogy soha nem kaphatja vissza virágát, mert az meghalt. Egész életét abban a magányban élte le, amit saját maga okozott magának. Többé egy virág sem tetszett neki, mert egy sem volt ahhoz fogható, akit ő szeretett.
És nem megmondta a Mama, hogy eljő az Ítélet Napja (annak a csillagzatnak a neve keserűség lesz és ők mindannyian skorpióktól ostoroztatnak) és egy angyal egy pallossal? <br>Bárcsak ma lenne az a nap és jönne már Jézus, de nem egy báránnyal meg a pásztorok görbe botjával, hanem kövekkel teli kézzel, hogy szétmorzsolja a nevetgélőket és vihogókat, hogy gyökerestől kitépje a gonoszt és elhallgattassa a visítozását - egy rettenetes Jézus: véres és igazságos. <br>És bárcsak ő lehetne a pallosa és a karja.
Hozzád, de szívesen repülnék ó, hogy csókolnálak lázas hévvel <br>Ölelő karjaid bilincsében, szép szemeid tekintetével. <br>Édes csókot ígérnek ajkaid, ajkamra ízesen tapadnak. <br>Ó, mennyire várok, a pillanatra vágyom, magamhoz vonjalak. <br>

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló