Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
"Hidd el, hogy annyira félek én! <br>Nem tudom, van e még remény, <br>hogy egyszer majd engem úgy szeretsz, <br>ahogyan kit sosem feledsz..." <br>
Talmud
...maga se tudta, hogy e két kijelentés közül melyik hatott rá <br>mélyebben... Mind a kettő általánosság volt. De néha az <br>általánosságban van a legtöbb tartalom, mert nem köti meg <br>képzeletünket, s szabadjára hagyja csapongani. <br>
„Egy gyertya nem veszít semmit, <br>ha meggyújt egy másikat.” <br>
Az erdőn nőtt egy kicsi fa, nem volt se nyír ,se tölgy <br>Egy öreg fenyő kisfia, mely télen, nyáron zöld. <br>A szellő dúdolt altatót, oh, aludj kis fenyő <br>A hó meg adott takarót, ha nagyobb hideg jő. <br>Ám egy téli szép napon, jött egy apró szán <br>Oly simán siklott a havon, s úgy szikrázott a hám. <br>A szánkó előtt ló dobog, s egy ember szállt le ott <br>S a fejsze egyre csattogott, a fenyő pattogott. <br>Most itt vagy köztünk kis fenyő, az ünnepünk így szebb <br>Hát had köszönjük teneked e kedves ünnepet! <br>
Ezüst esőben száll le a karácsony, <br>a kályha zúg, a hóesés sűrű; <br>a lámpafény aranylik a kalácson, <br>a kocka pörög, gőzöl a tejsűrű. <br>Kik messze voltak, most mind összejönnek <br>a percet édes szóval ütni el, <br>amíg a tél a megfagyott mezőket <br>karcolja éles, kék jégkörmivel. <br>Fenyőszagú a lég és a sarokba <br>ezüst tükörből bókol a rakott fa, <br>a jó barát boros korsóihoz von, <br>És zsong az ének áhítatba zöngve... <br>Csak a havas pusztán a néma csöndbe <br>sír föl az égbe egy-egy kósza mozdony. <br>
Ó, emberek, gondoljatok ma rá, <br>A betlehemi kisded jászolára, <br>Amely fölött nagyobb fény tündökölt, <br>Mint minden várak s kastélyok fölött. <br>Ó, emberek, gondoljatok ma rá, <br>Ki rómaihoz, barbárhoz, zsidóhoz, <br>A kerek föld mindegyik gyermekéhez <br>Egy üzenettel jött: Szeressetek! <br>Ó, emberek, gondoljatok ma rá! <br>
Megnyílt az Ég! <br>Pehelyspórákban hullt a szeretet-fény, <br>Millió lámpa gyúlt <br>A sötétség titkos éjjelén. <br>Testet öltött s emberré lett <br>Az üdvöt sugárzó isteni lény, <br>S fehér gyolcsokban piheg, mint halvány <br>Rózsaszirom: a Szűz kebelén. <br>S gyúlt millió lámpatűz a sötétség éjjelén <br>S a föld minden zugába betört a lámpa-fény. <br>Úgy lángol azóta s patakzik szerteszét <br>Hogy kétezer év sem olthatta el forró szív-tüzét. <br>E forró lávafényből <br>Harangot öntött a szeretet, <br>E harang zugástól megittasult a föld, <br>A szikla megrepedt, <br>S meg-megkondul ember szívednek <br>Elrejtett zugában, halkan, csendesen, <br>S így szálldogál Karácsony éjjelen <br>A béke, s megszentelt szeretet. <br>
Nem volna más vallás, <br>Nem volna csak ennyi: <br>Imádni az Istent <br>És egymást szeretni... <br>Karácsonyi rege <br>Ha valóra válna, <br>Igazi boldogság <br>Szállna a világra. <br>
Fölöttünk csengőn, tisztán énekel az ég <br>S az újszülött rügyező ágakkal lángot rak <br>a fázó homlokok mögé.
„Norington: Hát mégis igazat mondtál! <br> Jack Sparrow: Gyakran megteszem és ez mindenkit meg is lep!” <br>

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló