Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Néha még az égen kereslek! <br>Tudom, hogy a Földön nem találnék rád! <br>Néha még a mélyben kereslek! <br>Már tudom, az angyalom vagy, <br>És álmomban vigyázol rám! <br>Csak hallgatok... vége már, <br>Egy utolsó mondat még a fejemben jár, <br>Hallgatom, álmodom, <br>Most magunkat látom és én veled vagyok
Talmud
Boldog vagyok, és szeretném, ha te is boldog lennél. Én tökéletesen boldog <br>vagyok. Veled ébredek, és veled alszom el. Mást én nem tudok. A fejem mint az <br>ezüst, ha magunkra gondolok, máskor meg, mintha hegedű volna. Minden utca velünk <br>van teli, olyan ez, mint a muzsika, közben néha más emberek is beszélnek, meg <br>képek peregnek, mint a filmen, de a muzsika akkor is ott van. Mindig.
Úgy tettem, mintha az én világom továbbra is a mi közös világunk volna. De kellemetlennek éreztem a színlelést.
Ugye tudjátok honnan származnak a tündérek? Az úgy volt, hogy amikor az első gyerek a földön elnevette magát, a kacagása ezer darabra tört és szanaszét gurult a földön. Ezekből lettek aztán a tündérek.
Három Gyűrű ragyogjon a tünde-királyok kezén, <br>Hét a nemes törpök jussa, kiknek háza cifra kő, <br>Kilencet halandó ember ujján csillantson a fény, <br>Egyet hordjon a Sötét Úr, szolganyájat terelő, <br>Mordor éjfekete földjén, sűrű árnyak mezején. <br>Egy Gyűrű mind fölött, Egy Gyűrű kegyetlen, <br>Egy a sötétbe zár, bilincs az Egyetlen, <br>Mordor éjfekete földjén, sűrű árnyak mezején. <br>
Néha vereséget szenvedünk. <br>De a vereséget úgysem kerülhetjük el. <br>Ezért aztán még mindig sokkal jobb, ha az álmainkért vívott harcban veszítünk el néhány csatát, <br>mint ha úgy szenvedünk vereséget, hogy azt sem tudjuk miért harcoltunk.
De ha megszelídítesz, megfényesednék tőle az életem. Lépések neszét hallanám, amely az összes többi lépés neszétől különböznék. A többi lépés arra késztet, hogy a föld alá bújjak. A tiéd, mint valami muzsika előcsalna a lyukamból. Aztán nézd csak! Látod ott azt a búzatáblát? Én nem eszem kenyeret. Nincs a búzára semmi szükségem. Nekem egy búzatábláról nem jut eszembe semmi. Tudod, milyen szomorú ez? De neked olyan szép aranyhajad van. Ha megszelídítesz, milyen nagyszerű lenne! Akkor az aranyos búzáról rád gondolhatnék. És hogy szeretném a búzában a szél susogását... ...Így aztán a kisherceg megszelídítette a rókát. S amikor közeledett a búcsú órája: <br>- Ó!- mondta a róka. - Sírnom kell majd. <br>- Te vagy a hibás - mondta a kisherceg. - Én igazán nem akartam neked semmi rosszat. Te erősködtél, hogy szelídítselek meg. <br>- Igaz, igaz - mondta a róka. <br>- Mégis sírni fogsz! - mondta a kisherceg. <br>- Igaz, igaz - mondta a róka. <br>- Akkor semmit nem nyertél az egésszel. <br>- De nyertem. - mondta a róka - A búza színe miatt...
Van, mi arany, bár nem fénylik, <br>van ki vándor, s hazaér, <br>régi erő nem enyészik, <br>fagyot kibír mély gyökér. <br>Lángját a tűz visszakapja, <br>árnyékból a fény kiszáll; <br>összeforr a törött szablya, <br>s koronás lesz a király.
Drágám, nagyon várlak! Milyen hosszú egy nap a sötétben.......vagy egy hét?! A tűz kialudt már, és én nagyon-nagyon várlak! Ki kéne vonszolnom magamat, de ott meg nagyon tűz a nap! ....sajnálom, hogy elpazaroltam a lámpa fényét a festményekre, és a levélírásra! <br>Meghalunk! Meghalunk, meghalunk.....telve szerelemmel és buja vágyakkal! Bőrünk érintésével elfolyunk, mint a folyók, félelmekkel, melyeket elrejtünk magunkban, mint ez a barlang! ....szeretném, ha ezek a jelek a bőrömön lennének! <br>Mi vagyunk az ország, nem a térképen szereplő, a hatalmasságok nevével fémjelzett határok számítanak....! <br>Tudom, hogy eljössz értem, és kiviszel innen a szelek palotájába.....ez minden vágyam.....sétálni veled, és a barátokkal,.......egy ilyen helyen,.....egy térkép nélküli földön!.....a tűz kialudt már, most így írok - sötétben! <br>
"-Csoki! voltál már 2 nővel? <br> -Egyszerre? <br> -Nem.Összesen!"

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló