Kiemelt kategóriák
»
» Szerelmes SMS
» Születésnap
» Élet
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Ne vádoljunk senkit a multért, <br /> A vád már úgyis hasztalan. <br /> Talán másképp lehetett volna, - <br /> Most már... mindennek vége van!... <br /> Úgy szeretnék zokogni, sírni <br /> A sírra ébredt vágy felett, - <br /> De ránézek fehér arcodra <br /> S elfojtom, némán, könnyemet. <br /> Várunk a csendes félhomályban <br /> Valami csodás balzsamot, <br /> Mely elfeledtet mindent, mindent <br /> S meggyógyit minden bánatot... <br /> Leolvasom sáppadt arcodról <br /> A rád erőszakolt hitet <br /> És megdöbbenve sejtem, látom, <br /> Hogy nem hiszel már senkinek!... <br />
Talmud
Küldje be kedvenc idézetét »
Nem, nem hiszek! Mért űzzem én a lelkem <br /> Epedő vággyal bolygó fény után?... <br /> Minden reményem megtört a keserven, <br /> Hisz balga, őrült ábránd volt csupán. <br /> Ne hívj, ne csalj, szerelem szép világa! <br /> Az én világom irdatlan, sötét, <br /> Ezer tavasz s ezer tavasz virága <br /> El nem zavarja fullasztó ködét. <br /> Ne hívj, ne csalj, én nem tudok szeretni, <br /> Lelkem kifosztott, nyomorult, szegény. <br /> Elkárhozástól meg nem váltja semmi <br /> S a te sugárod: őrjöngő remény. <br /> Tűnt ifjuságnak visszajáró árnya, - <br /> Az lettem én... a mult után futok... <br /> Isten hozzád, szerelem szép világa! <br /> Ne hívj, ne csalj, szeretni nem tudok... <br />
„Több mindent TUDOK, mint gondolnád <br /> Több mindent ÉRTEK, mint szeretnéd <br /> Több mindent LÁTOK, mint akarnád <br /> Több mindent SEJTEK, mint sejthetnéd <br /> <br /> Félek és nagyon féltelek – eközben szenvedek <br /> Mert tudom, amit érzek nem lehet. <br /> Senki és semmi más nem érdekel kívüled <br /> De már készülök, milyen lesz az élet nélküled <br /> <br /> Néhány hónap, s bár nagyon fáj – elmegyek <br /> Mert úgy érzem másként nem lehet <br /> Minden nap könnyekkel fekszem és kelek <br /> Ezt sokkal tovább bírni már nem lehet. <br /> <br /> Nem várok semmi mást, de kérlek Te ne bánts, <br /> Arra már ott van egy „szerető társ” <br /> Ma már tudom - milyen gyűlöletben élni, <br /> S hogy megőrülök – minden percben attól félni. <br /> <br /> Mit mondhatnék még bármi mást? <br /> Ha egyet kérhetek – mosolyogj rám, <br /> Hogy legyenek szépek az utolsó emlékek <br /> Ha már felejteni nem vagyok képes.” <br />
Mióta elhagytál, azóta szívem száll, <br>Célba nem talál, csak várva vár. <br>Fáj még a szó, mit egykor mondtál: <br>hogy szeretsz, de mégis elhagytál.
„Egy jól nevelt kutya nem tesz rá kísérletet, hogy rávegyen, oszd meg vele az ebéded. Egyszerűen csak olyan bűntudatot ébreszt benned, hogy képtelen vagy jóízűen enni.”
"-Nem olyan borzasztó az, Teofil. Az ember elalszik lassan, és nem ébred föl többet. Csak pihen és pihen. Pihenni jó... A sebesült felnyögött. Szemei lázasan remegtek. -De az élet! Soha többet nem látni az erdőt, és nem hallani a madarakat! Pedig az élet olyan szép Nuca... -Itt maradsz te Teofil ezután is. Csak nem láthatnak többé az emberek. Nincs több bajod az emberekkel. Te hinted éjszaka a harmatot a fűre, és te rázod le a fák leveleit ősszel. És amikor az első virág kinyílik az erdőn, ott állsz majd mellette és megfested a szirmait. Együtt szállsz a pillangókkal és ujjaid megérintik a fenyőtűk hegyét, és azok csillogni fognak tőle a napban, és te hordod majd, mint a szellő a jó illatot üverből üverbe, és meglesed a tündéreket, amikor fürödnek... Az asszony beszélt. Az ember nehezen hörgött, szája megrándult néha, mintha mondani akart volna valamit, aztán a hörgés csöndesedett, a szemek elvesztették a fényüket, az élet láthatatlan párája elszállt valahova a kék végtelenbe..."
"Örökre el kell vetnie az illúziót, aminek már egyéves korában szerte kellett volna foszlania: hogy a szülői karok oltalmában senki és semmi nem bánthatja őt. A rémálomból nincs ébredés, nem suttogja senki a sötétben, hogy ne féljen, mert a veszély képzelet játéka csupán. Meghalt az utolsó, legnagyobb védelmezője, és immár végképp egyedül van, olyan egyedül, mint még soha életében."
Korán reggel útra kelek, szép lányokat keltegetek. Harmat csillog cipőm orrán, locsolkodni jöttem hozzád. Kölni vízzel permetezlek, szép szavakkal ébrezgetlek. Párnáidra illat hullik, szemeidről álmod múlik. Itt a húsvét ébredj már, hervadozó virágszál.
Donec eris felix multos numerabis amicos, <br>Tempora si fuerint, nubila solus eris. <br>- Amíg szerencsés vagy, sok barátod lesz, <br>de amint beborul feletted az ég, egyedül maradsz.
"Amikor gyenge vagy, akkor vagy a legerősebb. Amikor semmid sincs, tiéd <br>az egész világ. Amikor végképp elbuktál, és úgy érzed, már nem bukhatsz <br>alább, akkor már csupán egyetlen sóhajtás a győzelem. Egyetlen sóhajtás. <br>Sóhajts! Fújd ki a levegőt, ereszd el a kétségbeesést, ereszd el <br>dühödet, ereszd el a görcsös akaratot!"

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló

info Az oldalon történő látogatása során cookie-kat (“sütiket”) használunk. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Az oldal használatával elfogadja a cookie-k használatát. Elfogadom