Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Ezt az üzenetet a földönkívüliek indították 3000 évvel ezelőtt, hogy megtalálják a Földön a legnagyobb marhát. Küldetés vége!<br />
Talmud
Zöld erdőben nem jártam, <br>Kék ibolyát nem láttam <br>Nem akart hervadni, <br>Nem-e kell locsolni? <br>
E szép házba nyitottam, <br>Nefelejcset találtam. <br>Nem hagyhatom hervadni, <br>Meg szabad-e locsolni? <br>
Mosolyog a napsugár, <br>mosolyog az ég is, <br>locsolkodok, tojást kapok, <br>s mosolygok majd én is. <br>
Kék erdőben jártam, <br>Zöld ibolyát láttam, <br>Na épp ezért megyek <br>Holnap a szemészetre. <br>
Reményből él a vágy, s meghal, ha nincs remény:<br /> Láng az, amely kihúny, ha tápláléka nincsen.
A várakozás ott csal meg, ahol<br /> Legtöbbet ígér; s akkor sikerül,<br /> Mikor a remény csüggedésbe hül.
Ez nem egy rang, vagy foglalkozás, és nincs semmilyen titok. Segítőnek születnek, hontalannak öltözött varázslók, elesettnek mutatkozó őrzők, öregbőrbe bújt angyalok. Ezer szemük, és világnyi szívük van. Csak magunkba tekintve láthatjuk meg őket. Aztán végül magunkra ismerünk. Áradós, megnyitós fajzat mind. Az Egy feleszmél bennük, ők, meg feleszmélnek az Egyben. Minden megadatott, és aki érteni, látni, élni akarja ezt a mindent, csak szót fogad nekik, és megnyílik. Ez, persze csak a létre vonatkozik, az élethez, már magunkat is félre illik tennünk. <br />
A város főterén hatalmas fenyő áll. <br>Körülötte emberek, és sok köztük csodát vár. <br>Ennek a napnak örülni kell, szeretni minden embert. <br>A harctéren a katona is biztos leteszi a fegyvert. <br>Karácsony ünnepén, mindenhol kigyúl a fény, <br>Minden kéz láthatatlanul összeér. <br>Karácsony ünnepén az egész Föld-tekén <br>Még a könnycsepp is a szeretetről mesél. <br>
"A csata a legnagyobb műsor, az igazi attrakció. A háború csúcsa, korona a nyomor, a félelemés az éhínség szemétdombjain. A rémült lélek kiszabadítja magát korlátai közül, és erős szárnyakon magasra ível, hogy találkozzon végzetével. Ez a szenvedő civil nagy pillanata. A léleknek soha nem volt alkalma kibontakozni, megmutatni belső gazdagságát; elnyomva porosodott egy iroda mélyén, pénz szűkében nem hághatott szellemi magaslatokra sem, és amikor meglátogatta a szerelem, ő is csak egy pillanatra állt meg az ajtóban, mert rögtön utána jött a gyermek, a házasság, a szűk penészes lakás, a számlák, a verejték, a szárnyaszegett vágyakozás, a nő pedig egyre unalmasabbá vált, megmérgezte életét. <br /> A csatában a szürke civil szembenéz minden félalmével, amelykből akad garmadával, és kimegy csatázni, és a lelke szabaddá válik a nagy élet-halál drámában. <br /> Nem! A lélek nem válik szabaddá. Ez karikatúra. A kiember távol áll attól, hogy szabad emeri lénnyé váljon - őrült, hisztérikus gazember lesz belőle, aki vakon engedelmeskedik másoknak, mert fél önszántából bármit is lépni. Pontosan azt fogja tenni, amit soha életében nem akart, legalábbis nem mert megtenni, de ami egész életében kísértést jelentett számára: öl az életéért. <br /> És mert ezzel halálos veszélynek teszi ki magát, azt képzeli, hogy az élet birtoklása bátor emberré teszi, aki immár elmondhatja magáról, hogy nem élt hiába. Ez a prózai igazság."

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló