Br

Kiemelt kategóriák

» Szerelmes SMS

» Születésnap

» Élet

Idézet beágyazása

Beállítás
kezdőlapnak

Facebook
csoport

iGoogle
modul

	Idézet beágyazása weboldalára »

RENDEZÉS:

...

141

...

241

Utolsó oldal »

Barátok, család, szerelem ez az élet. Csalódás, fájdalom s megannyi vétek. Őszinte barátok s hazug emberek, Megértés, elfogadás és mély sebek. Mosoly mikor legszívesebben kiáltanál, Magány mikor csak egy társra vágynál.

Talmud

Küldje be kedvenc idézetét »

Lelkem összetörted, könny csillog a szememben. Mindenhol téged kereslek csak téged szerelmem. Hiányzik nevetésed, érintésed, az egész létezésed. Itthagytál, s el kell fogadnom ítéleted. Ítélet velem szemben, s velünk... Hiszen ezekután együtt már sosem lehetünk.

Ki nagyvízre indul, annak dönteni kell: melyik hullám a jó, melyik sodorja el. Legyen bármilyen vonzó egy új állomás. Az egyszerű út, az naivitás!

Hogyha már hirtelen nem tudod mit is tegyél, Akkor gondold át újra, Hogy az életedben mi mennyit ér, És a szíved már tudja, Hogy a lényeg: öröm az élet - csak ezt kell elérned és többé nem kell félned.

Itt nyugszom én, olvasod Te! Nyugodnál Te, olvasnám én!

Lehetek én görény, a tetű, na meg a szemét, Könnyű kimondani, hogy vége, ellökni a másik kezét! Eddig utánad futottam, most meg előled menekülhetek, Az emléked temetném, de minden reggel sírva ébredek. Mielőtt kinyitnám a szememet álmom utolsó képe villan fel Az arcod látom, a kép hirtelen illan el, Fáj minden pillanat, mit nélküled el kell töltenem, Egy gyenge mondat vigasztal, egyedül jobb nekem...

Felmerül egy újabb megválaszolatlan kérdés, úgy érzem itt vagyok a végén. Szívemben újra itt egy kérés, arra kér felejtselek én. Érzem nem lesz egyszerű, de muszály, hisz tudom, ez már túl meseszerű. Szívem menten megszakad, s félek minden régi seb újra felszakad. Ráébredtem te soha nem leszel a párom, s ez egy nagyon nagy károm. A teljes felejtést epekedve várom, se ez az egész nem lesz más, csak egy valóra válatlan álom.

Volt egyszer egy madár. Két tökéletes szárnnyal és gyönyörű, színes tollakkal áldotta meg a sors. Az olyan lény, amely szabadon szállhat az égen, boldoggá teszi azt is aki nézi. Egy napon megpillantotta ezt a madarat egy nő és belészeretett. Az ámulattól tátott szájjal figyelte a repülését, a szíve hevesebben vert, a szeme szerelmesen csillogott. Egyszer megkérte, hogy hadd repüljön vele, és átszelték az egész égboltot teljes harmóniában: A nő csodálta, tisztelte, rajongva szerette a madarat. De egy napon arra gondolt: - Mi lesz, ha a madár egyszer majd távolabbi hegyeket is meg akar ismerni? - és megijedt. Félt, hogy más madárral nem fogja ugyanezt érezni. És irígykedett, irigyelte a madarat amiért tudott repülni. És egyedül érezte magát! Azt gondolta: - Csapdát állítok neki, ha megint jön, többé nem repülhet el tőlem! A madár szintén szerelmes volt belé és másnap megjelent, ahogy szokott, de beleesett a csapdába és fogoly lett! A nő kalitkába zárta és egész nap nézte. Most már mindig vele volt szenvedélyének tárgya. De szép lassan különös átalakuláson ment át. Most, hogy teljesen övé volt a madár és nem kellett állandóan meghódítania, kezdte elveszíteni a lelkesedését. Mivel a madár nem repülhetett nem tudta kifejezni létének értelmét. Lassan elhervadt, elveszítette tollai ragyogását és megcsúnyult. A nőt már nem is érdekelte többé, csak annyira törődött vele, hogy enni adjon neki és tisztán tartsa a kalitkáját. Egyik nap elpusztult a madár. A nőt elfogta a bánat és éjjel-nappal rá gondolt. De nem a kalitkára emlékezett, hanem arra a napra, amikor először meglátta boldogan repülni a felhők között. Ha elgondolkodna rájönne, hogy ami annak idején rabul ejtette a szívét, az éppen a madár szabadsága volt, szárnyainak dinamikus mozgása, és nem a külseje. A madár nélkül az ő élete is elvesztette az értelmét és a halál hamarosan bekopogtatott hozzá. - Miért jöttél? - kérdezte a halált. - Hogy újra együtt repülhess a madaraddal - felelte a halál. - Ha hagytad volna, hogy mindig elrepüljön és visszajöjjön hozzád, csak még jobban szeretted volna és csodáltad volna. Most viszont még ahhoz is rám van szükséged, hogy újra találkozhass vele!

Ancient Egyptians believed that upon death they would be asked two questions and their answers would determine whether they could continue their journey in the afterlife. The first question was, "Did you bring joy?" The second was, "Did you find joy?"

Ha én lennék a szerelmed Rám mondanád, hogy ez Ő Csak el kéne hinned, És úgy kellenék neked, mint a levegő Ha én lennék a szerelmed Sokszor biztos bántanálak Hogy tudsz így szeretni? Én soha nem tudnálak

Nincs adat!

Bejelentkezés

Vicc ajánló