Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Tincsenként járta át a szél, <br>Selymes szőke hajad, <br>S tudtad, miként suhan feléd, <br>A kegyetlen pillanat. <br>Ám te hagytad, hogy így legyen, <br>Hiszen ott maradtál, <br>És a vonat jött csendesen. <br>Már rég erre vártál, <br>Miért tetted ezt, nem tudom, <br>De végül megtörtént, <br>Mégis hiába kívánom, <br>Hogy bárcsak álmodnék. <br>Most erőt veszek magamon, <br>S letörlöm könnyeim, <br>Szörnyű, de arra gondolok, <br>Muszáj felejtenem. <br>
Talmud
Ha láthatatlan folt vagyok csak, <br>Nem látszana hiányom sem! <br>Halni vágyok, én Istenem, <br>az életemet Többé már nem! <br>
Mikor a reménytelenség leghűbb társad, <br>s nem jön a megváltás, hiába is vártad...Akkor gondolj azokra, kik hazavárnak, <br>és lágy mosolyodban egy világot látnak… <br>Gondolj azokra, kik igazán szeretnek, <br>akik veled együtt sírnak, és nevetnek… <br>
Lehajtom fejem, többé már nem kelek fel, <br>Ha egy sólyom száll az ablakodba kérlek ne hajtsd el, <br>Utolsó emlékként küldöm neked, <br>Papírra égetve mennyire szerettelek. <br>Könnycsepp hull a semmibe, <br>Talán célba ér nem fáj ennyire, <br>Reszketek, mikor rád gondolok, érzem, <br>Te vagy az, te voltál, kiért éltem.
Mindig is a kacérság volt a szemedben, de nem vettem komolyan, <br>A kedved ide-oda csapongó volt, hol ilyen, hol olyan, <br>Olyan felelőtlenül dobtál el egyik napról a másikra, <br>Akár egy hamvadó cigarettát a zöldellő pázsitra. <br>De Téged nem érdekel, amit érzek, mert az önzőséged elvakít, <br>Minden köteléket elvágtál, ami tőlem elszakít. <br>
Tegnap sírtam, ma sírok és sírni fogok a holnapért. <br>
Téged megbénít a félelem, engem meg a bánat, <br>Téged oda húz egy kéz, ami engem a halálba rángat. <br>De most elmegyek, elfogyok, mint a gyertyáról a viasz, <br>Tudom, ha valaha meghallod a nevem, azt kérdezed: ki az? <br>
Fáj még a szó,fájnak a percek, az évek, <br>A szívemet nyomja mikor a múltba nézek, <br>Könnyeim hullnak, a párnára borulva <br>Sírok egy végtelen könyvet lapozva. <br>Tudom már elmúlt vége a szépnek, <br>Szépen lassan eltűnnek a képek, <br>Sebeim maradnak, nyitva a világnak, <br>Példát mutatva,gátat szabva a hibáknak. <br>
Az Isten elhatározta, hogy megteremti az édesanyát. Már egy hete bajlódott vele, amikor megjelent egy angyal és így szólt: <br>- Ezzel vesztegettél el egy egész hetet? <br> <br>- Ige. De olvastad-e a megrendelőlapot? Mosható legyen, de ne plasztik anyagból. 180 alkatrészből álljon és mindegyik cserélhető legyen, kávéból és az elöző napok maradékából éljen, olyan legyen a csókja, hogy mindent meggyógyitson, és legalább hat pár keze legyen. <br> <br>Az angyal hallgatta, és hitetlenkedve rázta a fejét: <br>- Hat pár? <br>- Nem a kezek megteremtése a nehéz - mondta az Isten -, hanem az a három pár szem, amellyel egy anyának rendelkeznie kell. <br>- Olyan sok? <br>A jó Isten bólintott. - Az egyik pár azért kell neki, hogy csukott ajtón keresztül is megláthassa, hogy mi történik amikor beszól: "Mit csináltok?" és azt a választ hallja, hogy "semmit". Egy másik szempárra a fej hátsó részén azért, hogy észre vegye, amit nem kell látnia. A harmadikra pedig azért, hogy mikor gyermeke valami rosszat tett, szemeivel közölhesse: "Mindent tudok és éppen ezért melletted vagyok." <br> <br>Uram - szólt az angyal, enyhén megérintve a karját -, ma már eleget dolgoztál, térj nyugovóra, holnap is lesz nap. <br> <br>- Sajnos nem tehetem - szólt az Úr -, már majdnem befejeztem. Elkészült egy édesanya, aki magától meggyógyul, ha beteg, aki tud hat ember számára ebédet készíteni egy fél kiló darált húsból. <br> <br>Az angyal kiváncsian körberepdesi a minta-anyát és sóhajtva megjegyzi: - Túl gyöngéd. <br>- De mindennek ellen tud állni. Neked halvány fogalmad sincs mit tud egy édesanya elviselni - szólt az Úr. <br>- Tud gondolkodni? <br>- Nemcsak hogy gondolkodni tud, hanem annyira ügyesen használja az értelmét, hogy még a kompromisszumra is képes - állította az Úr. <br> <br>Akkor az angyal közelebb hajolt a modell-anyához és az egyik ujját végig húzta az arcán. <br>- Itt van valami ami fölösleges - szólt az angyal. <br>- Nem fölösleges ott semmi - szólt az Úr -, az egy könnycsepp. <br>- Hát az meg mire jó? <br>- Azzal lehet kifejezni az örömöt, a bánatot, a csalódást, a fájdalmat, a magányt és a büszkeséget. <br>- Te egy lángész vagy! - kiáltott fel az angyal. <br> <br>Finom melankóliával válaszólt az Úr - Megvallom az igazat, a könnyet nem én teremtettem! <br> <br>Ha a könnyet nem az Isten teremtette, miért erőszakoljuk mi mások szemébe? <br>
O me! O life!... of the questions of these recurring; of the endless trains of the faithless... of cities filled with the foolish; what good amid these, O me, O life? Answer. That you are here - that life exists, and identity; that the powerful play goes on and you may contribute a verse. That the powerful play goes on and you may contribute a verse. What will your verse be? <br> <br>(Ó én, ó élet, kérdések nem szűnő árja. Hitetlenek végtelen özöne, balgáktól nyüzsgő városok! Mi jó ezek közt? Ó én, ó élet! Válasz: Az hogy itt vagy, hogy van élet és egyéniség, hogy zajlik a nagy színjáték és te is hozzáírhatsz egy sort.)

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló