Br

Kiemelt kategóriák

» Szerelmes SMS

» Születésnap

» Élet

Idézet beágyazása

Beállítás
kezdőlapnak

Facebook
csoport

iGoogle
modul

	Idézet beágyazása weboldalára »

RENDEZÉS:

...

124

...

241

Utolsó oldal »

Viszontlátásra! Mondom és megyek... Bennem legbelül valami remeg. Mert nem tudom, sosem tudhatom: szoríthatom-e még azt a kezet, amit elengedek

Talmud

Küldje be kedvenc idézetét »

Magányosan alszunk,úgy is ébredünk Mások körül magányos az életünk. Nem élhet mindenki egyedül, Mert különben magányosan alszunk és ébredünk.

Vannak dolgok, melyeket csak az érez, akinek esze, S vannak olyanok, melyeket csak az ért, akinek szíve van.

Mindenki álmodik egyszer valamit: Kicsit, nagyot, csodát, s gyakran valakit; Múltat, jelent, jövőt, mi volt és mi lesz, drága álma nem fogható semmihez.

Fáradt a tested, Nyomja a sírhalom, Tied a csend a nyugalom, Mienk a könny a fájdalom. Akartunk mi annyi jót és szépet, De a sors életünkben, Mindent összetépett.

Nagyon szép kis társaság volt, Egyik léhább mint a másik. Átgondolok minden órát, A keserű búcsúzásig...

Nem látom a tüzet a szádon, és a füstöt sem úgy fújod most rám mint rég Vedd könnyen, ha lenne könnyem, én biztos hogy miattunk soha nem sírnék.

A munkának voltál úttörő harcosa, Éltedben pihenést nem ismertél soha. Siker és jótevés mi örömöt nyújtott, Békés pihenésben nyerjél örömöt, nyugtot.

A függőséggel az a helyzet, hogy sosem végződik jól, mert végül bármi is hozott minket mámoros állapotba idővel a jó érzés elmúlik és felváltja a fájdalom. Azt mondják, hogy addig nem szokhatsz le, amíg padlóra nem kerülsz, de honnét tudhatod, hogy mikor kerülsz oda, mert nem számít, hogy ez a dolog mennyire fájdalmas, néha... lemondani róla sokkal fájdalmasabb.

A Piedra folyó partján ültem, és sírtam. A legenda szerint minden, ami ebbe a vízbe hullik - a falevelek, a bogarak, a madártollak -, a folyó fenekén kaviccsá változik. Ó, ha kitéphetném a szívemet a keblemből, és belehajíthatnám az áradatba! Nem volna többé fájdalom, sem szenvedés, sem emlékek. A Piedra folyó partján ültem, és sírtam. Hideg téli nap volt, és éreztem, ahogy a könnyeim lecsorognak az arcomon, azután elvegyülnek a jeges vízzel, amely a lábaim előtt hömpölyög. Valahol ez a folyó is csatlakozik majd egy másikhoz, aztán megint egy másikhoz, míg végül - távol a szememtől és a szívemtől - ez az összes víz beleömlik a tengerbe. Folyjanak hát minél messzebbre a könnyeim, hogy kedvesem soha ne tudja meg, hogy sírtam miatta. Folyjanak minél messzebbre a könnyeim, hogy elfeledhessem, a Piedra folyót, a kolostort, a templomot a Pireneusokban, a ködöt, az egész utat, amit megtettünk. Hadd felejtsem el álmaim országútjait, hegyeit és mezőit. Álmaimat, amelyek az enyémek voltak, és amelyekről mégsem tudtam.

Nincs adat!

Bejelentkezés

Vicc ajánló