Br

Kiemelt kategóriák

» Szerelmes SMS

» Születésnap

» Élet

Idézet beágyazása

Beállítás
kezdőlapnak

Facebook
csoport

iGoogle
modul

	Idézet beágyazása weboldalára »

RENDEZÉS:

...

118

...

241

Utolsó oldal »

Megszegem az emberek közötti magány kenyerét! Cipómból néked is török, így osztom véled sorsomat.

Talmud

Küldje be kedvenc idézetét »

Szép reményeinknek hajnalcsillagánál A jövendő tündérkert gyanánt áll.

Szeressétek egymást, de a szeretetből ne legyen kötelék: Legyen az inkább hullámzó tenger lelketek partjai között. Töltsétek meg egymás serlegét, de ne igyatok egyazon serlegből. Kínáljátok egymást kenyeretekből, de ne ugyanazt a cipót egyétek. Daloljatok, táncoljatok együtt és vigadjatok, de engedjetek egymásnak egyedüllétet. Miként a lant húrjai egyedül vannak, habár ugyanarra a dallamra rezdülnek.

Életem! Ígéred, hogy boldog lesz szerelmünk, Nem válunk soha szét: én veled és te velem. Istenek, adjátok, hogy amit mond, úgy is akarja, őszintén szóljon, benne legyen szíve is; engedjétek e drága barátság szent kötelékét hordoznunk az egész élten át közösen.

Nem hiszem és nem tagadom: mit tudom én, mi az igaz? A remény dob le-föl, és vak a jelen, mint a jövő.

Senki sem különálló sziget, Minden halállal én leszek kevesebb, Mert egy vagyok az emberiséggel, Ezért hát soha ne kérdezd, Kiért szól a harang: érted szól.

A szerelemnek múlnia kell Ha múlik, akkor fájnia kell Hogy érezd mennyit ér, míg tart, míg él A szerelemnek múlnia kell Akkor is, ha égig emel És szép, hogy mást hiszel, mert mást ígér!

Adj helyet magad mellett, az ablakhoz én is odaférjek Meztelen válladhoz érjen a vállam, engedd, hogy megkívánjam Engedd, hogy érezzem, hogy szabadabban lélegzem És ha éhes vagyok és fáradt, magamfajta többet mit kívánhat Mint a félelem a színpadon, ülök a közelben egy padon Úgy parancsolok magamnak, még maradjak, megmaradjak Kínomban a színpadon, fejem a lábam közt ülök a nyakamon Homokkal teli a szám, szép vagyok, mosolygok rám.

Amikor úgy érzem, hogy semmi sem sikerül, a kőtörők munkájára gondolok, akik százszor is ráütnek a nagy kődarabra, s azon még csak egy repedés sem látszik. A százegyedik kalapácsütésnél azonban a kő kettéválik, és én tudom, hogy nem az utolsó csapástól, hanem attól a száztól, amit előtte mértek rá.

Kacér kis napsugár benyúl az ablakon végig kúszik a meleg, álmos arcomon. Kint kismadár harsogja a reggelt a szomszéd már kopácsol, ő felkelt. Karom hosszúra nyújtom, csont recseg csend van ide benn, csak az óra ketyeg. Itthon rohan az idő meg nem áll lassan mozdulok, az utca kiabál. Fájok!- mond miért siettél ennyire reggel? Nap sem nyugszik, olyan hamar fel kel Lapítva hunyok még kicsit, titkon simogass nap, jót játszol hátamon.

Nincs adat!

Bejelentkezés

Vicc ajánló