Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Amikor kinézek az ablakon, <br>Egy szomorú fűzfát látok. <br>Épp csak szeretetért kiált, s én kikószálok. <br>Hozzábújok, s elmesél mindent, mit érez, <br>S én ekkor ismerek magamra benne. <br>Úgy véli, hogy őt már nem veszik semmibe, <br>De téved, mert mi örökké őrizzük szívünkbe. <br>S így én is, mert pár barát szeretni fog örökre.
Talmud
Figyelj pici drága lélek, elmondom, hogy mi az élet! <br>A semmiből nagyra nőni, sírva a világra jönni! Lassan járva óvakodva, anya kézbe kapaszkodva! Az ABC könyvbe bújni és a tudás harsonáját fújni! Aztán menni, a hazug csókot megismerni! Ismét járva óvakodva, de már botra támaszkodva! <br>Csipkés terítőket varrni és egy őszi estén csendesen meghalni! Ne sírj pici drága lélek, hisz mondtam már ne sírj, hisz ez az élet!
Ki itt állsz sötét sírboltom örök éjjelén, <br>Fontold meg, hogy én is éltem, s te is meghalsz, akár csak én. <br>Elmúlt az élet, s itt hagyom most vágyaim honát, <br>Csak emlékem marad, de az emlék hálás szívben élhet csak tovább...
Ne jöjj el sírva síromig, <br>Nem fekszem itt, nem alszom itt, <br>Ezer fúvó szélben lakom, <br>Gyémánt vagyok fénylő havon. <br>Érő kalászon nyári napfény. <br>Szelíd esőcske őszi estén. <br>Síromnál sírva meg ne állj, <br>Nem vagyok ott, nincs is halál.
Az Idő Szelíd Szörnyeteg, <br>Számon tart minden Ünnepet. <br>Barát, mégis ellenség, <br>Örökké nem lesz tiéd. <br>Idő, amíg rájövünk, <br>Az Idő egyetlen kincsünk. <br>Tékozlón bánhatsz vele, <br>Igényt tart létedre. <br>Száguldó Évek, rohanó Hónapok, <br>Elhagynak téged, mint hűtlen szépasszonyok.
Olyan hirtelen repül el. <br>Egy pillantás, <br>és az életünk örökre eltűnik. <br>És csak azt kérdezhetjük magunktól: <br>Hogy hagyhatott el? <br>Mikor halványult el a szépségem? <br>Miért változott meg a barátom? <br>A lehető legjobb anya voltam? <br>Persze van pár ember, aki jól tudja, <br>milyen hamar megy az idő. <br>Talán ezért olyan elszántak, <br>hogy megszerezzék, amit akarnak, <br>mielőtt túl késő lenne.
Egyszer egy éjszakán te is fogsz majd sírni, <br>s kijössz a temetőbe a síromat megnézni. <br>Síromon egy kismadár panaszosan zengi: <br>„Itt nyugszik, ki veled boldog akart lenni.”
Változom én is, változik minden <br>Minden más egy bizonyos szinten túl. <br>Néha kínoz az ittlét, <br>El kell engedni azt ami nem a tiéd. <br> <br>Változom én is, változik minden <br>Minden más egy bizonyos szinten túl. <br>Most nézz az égre fel, <br>A madár tegnap sírt ma énekel.
Olyan csend van így nélküled, <br>hogy szinte hallani, <br>amit még utoljára <br>akartál mondani.
Sose sírnék érte. <br>Szívem már nem dobog érte. <br>Nem akarom többé látni, <br>Mert szívem újra elkezd lángolni. <br>Bár sosem érdekelt olyan nagyon. <br>Sőt nem is szeretem, hagyom <br>Hagyom, hogy éljen <br>S valakivel lázben égjen <br>Engem már tényleg nem érdekel <br>És hogy magamnak is hazudjak, <br>Ezt érte el.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló