Kiemelt kategóriák
»
» Szerelmes SMS
» Születésnap
» Élet
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Odaadtam mindent, amit kértek,
csalódásaim íratlan regények.
Vannak emlékek, amik csak enyémek,
lelkemben együtt él a háború s a béke.
Talmud
Küldje be kedvenc idézetét »
...hogy elhisszük-e újra az isteni tervet?
Hogy isten vagy,ha boldogságot teremtesz!
Hogy isten vagy,mert Isten is úgy akarja.
Hát erre igyunk áldomást a borban.
Csak hallgatom fülem fájó dübörgését,
mint lépteid távolodó zaját,
ütemére ver a szívem,
és csendesen szeretlek tovább.
...ne féljünk letűnt korok új világában régi háborúk új csatáját megvívni. Lehet, hogy azt hisszük, hogy mi irányítjuk a világot a birtoklásunkkal, de még a legszegényebb ember is gazdagabb bárkinél, ha figyel a szellemek hangjára, ami a világ igazságát tanítja nekünk: az ember nem felejt el embernek lenni, ha megtanulja, hogy nem azért kél a hajnal, mert a kakas szól, ámbár a kakas a reggel miatt kukorékol.
Nem is tudom, mi a borzasztóbb: minden barátunkat túlélni, vagy előbb meghalni, mint ők.
Élet,
Létezik a világon egy csodálatos világfa, melyet csak az képes megtalálni, akit megérintett a gonoszság szele, de mégis jámbor tudott maradni és nem ragadott magával a harag kegyetlen ereje. Ennek a fának a gyökerei behálózzák az egész bolygót, törzse vastagabb, minthogy azt el tudnánk képzelni, ágai háromfelé hajlanak el, de egyiknek sem látni a végét. Úgy tartják, hogy ezen ágak egyikén ott vár ránk az, akire mindennél jobban vágyunk, és ha egyszer valaki fel tud mászni erre a fára, soha többé nem akar majd eljönni onnét, mert akkor eljön számára az örök boldogság. De én nem hiszek az efféle tündérmesében...
A belső konfliktusok annál borzasztóbbak, minél csendesebbek, s minél becsületesebb szívben támadnak.
Az ember sohase léphet ki önmagából, ezért nincs tárgyilagos művészet és tárgyilagos kritika. Be vagyunk zárva személyünkbe, mint életfogytig való börtönbe, s ez egyike legnagyobb nyomorúságunknak.
S én hűséges hátasom nyakához borulok. Arcomon legördülő könnycseppjeimet magába szívja bársonyos szőre. És én csak zokogok. Ő odébb áll, kérdő tekintettel néz rám. Aztán rájövök, hogy jogos e két rám meredő szempár. Mi okom sírásra, ha egyszer itt vagy nekem drága lovacskám?
A barátság sokszor olyan, mint egy buborék. Gyönyörű, de csak másodpercekig tart és amikor eldurran rájövünk, hogy nem is barátság volt ez, csupán csak egy álom, melyben annyira hittünk és gyönyörködtünk, hogy már valótlanná vált szemünkben.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló

info Az oldalon történő látogatása során cookie-kat (“sütiket”) használunk. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Az oldal használatával elfogadja a cookie-k használatát. Elfogadom