Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Ha majd egyszer szíved össze lesz törve,
S nem találsz semmit ami vigasztaló lenne,
Elveszítetted azt, kit a világon a legjobban szerettél,
Nem kéne semmi más, csak, hogy újra vele lehessél!

De ne félj, mert egyszer még úgyis rátaláltok egymásra,
S csupa boldogság lesz a történet folytatása…!
Minden reggel vele ébredsz majd, s elveszíteni nem fogod többet,
Ez egy igazi csoda, mely megér minden kincset!
Talmud
Könnyes volt a szemem, de mosolyogtam, mert tudtam, hogy te boldog vagy.
Mennyi mindenről szólhat egy dal. Mennyi üzenet lehet benne és mennyit tehetünk bele mi. Az első csók emlékét, barátaink arcát, egy jó buli képeit vagy éppen a szakítás fájdalmát. Egy kudarc élményét, vagy egy sikerét raktározza. Mindegy mi kötődik hozzá, de ettől fog függeni, hogy mikor hallgatjuk meg. Ha vidámság és boldogság fűződik hozzá: bármikor. Ha magány és boldogtalan percek: ritkán. Ha régi sebeket téphet fel, vagy újakat mélyíthet: igyekszünk soha.
Amikor azt gondolod, hogy végre van egy perc az életedben, amire már régóta vártál, és amiről azt hiszed, hogy tökéletes, és hogy örökké fog tartani, akkor rá kell döbbenned, hogy egyszer minden jónak vége szakad. És hogy ez a te esetben különösen így van. Ilyenkor azt gondolod, hogy téged nem illet meg a boldogság csodás érzése, vagy talán nem is létezik ilyen. Azt kérdezed magadtól, hogy mit tettél rosszul, mit kellett volna ahhoz elkövetned, hogy az a perc tényleg örökké a tiéd maradjon, az életed egy részét magába foglalva. Aztán felébredsz az álmodozásodból, és újra ott találod magad a szörnyen kietlen, puszta világban. Ahol olyan egyedül vagy, hogy szinte láthatatlan, érzékelhetetlen a személyed környezeted számára. Amikor azt látod a világ nélküled is ugyanúgy forog tovább és, hogy abszolút nem vagy meghatározó senki és semmi életében. Ugyanúgy neked sincs olyan személy az életedben aki az életet jelentené, és ez ellen akármennyire is akarsz, nem tudsz harcolni, hiszen talán a sors akarta így, talán te magad tehetsz róla, nem tudni... De azt tudod, hogy bárki bármit mond, te érzed, hogy ez az érzés soha nem fogy el belőled. Nem tudod senkivel sem megosztani, hiszen senki nem ért meg téged, nem tud osztozkodni a magányoddal. Azt látod, hogy mindenkit megillethet a boldogság körülötted, csak te vagy az, aki örökre a sötétségbe zárkózva éled életed egy konzervdobozban, és arra vársz, hogy végre jöjjön valaki, aki kinyitja ezt a dobozt és megmutatja neked milyen is az igazi világosság...
Egyetlen kötelességünk az életben - amelyet mindennél jobban elhanyagolunk - az, hogy boldogok legyünk.
Semmi se kerül,de sokat teremt.
Gazdaggá teszi azokat, akik kapják és nem juttatja koldusbotra azokat, akik adják.
Egy pillanatig él csak, de emléke néha örökre megmarad.
Senki sem olyan olyan gazdag, hogy meglehetne nélküle és senki sem olyan szegény, hogy ne lenne gazdagabb tőle.
Táplálja a jóakaratot az üzleti életben, boldogságot terem azt otthonban és mindenütt a barátság biztos jele.
Pihenés az elfáradt embereknek, napfény a csüggedőknek, világosság a szomorkodóknak és a természet legnagyszerűbb ellenszere a bajokkal szemben.
Nem jelent földi javakat senki számára:
Nem lehet megvenni, elkérni, kölcsönadni vagy ellopni-csak önként lehet odaadni.
Ha valaki már túl fáradt ahhoz, hogy mosolyogni tudjon, akkor legalább te nézz rá derülten.
Senkinek nincs annyira szüksége a mosolyra, mint annak, aki maga már nem tud mosolyogni!
Ha meg akarod kedveltetni magadat az emberekkel, akkor MOSOLYOGJ!!
Elfogadni a szörnyű tényt,
hogy nem egy tündérmesében élsz,
Várod a herceged,
a boldog happy end-et.
Bár sokan kérik: ne reménykedj.
De remények nélkül, még a víz is éget,
reményekkel mégis már a barát sem barát,
Mikor születtél, már akkor meghaltál...
Azért vannak a jó barátok,
Hogy a rég elvesztett álmot,
Visszahozzák néked majd egy szép napon.
Azért vannak a jó barátok,
Hogy az eltűnt boldogságot,
visszaidézzék egy fázós alkonyon.
Minden egyes új nap új hazugságok garmadával köszönt be, de mind közül azok a legrosszabbak, amiket magunkanak mondogatunk elalvás előtt. Amiket belesuttogunk a sötétbe, próbálván meggyőzni magunkat, hogy boldogok vagyunk, hogy ő boldog, hogy megváltozhatunk, vagy hogy ő változtat a döntésén, azzal hitegetjük magunkat hogy képesek vagyunk együtt élni a bűneinkkel, vagy hogy képesek vagyunk ő nelküle élni. Igen minden este elalvás előtt hazudunk saját magunknak kétségbeesetten és elszántan remélve , hogy mire jő a reggel minden valóra válik.
Ülsz a hintában, előre-hátra,
Pár év van már az életedből hátra,
Mesét olvasol, körülülnek kiváncsi arcok,
A sorok egymásba folynak, mint a lelki harcok.

Felharsan egy igazi, boldog gyerekkacaj,
Mosolyogva szólsz, Ákoska halkabban,
Folytatod a mesét, egy rózsaszín füzetből,
A sorok egymásba folynak, a mese ismerős.

Egyik unokád hirtelen megszorítja kezed,
"Ne sírj nagyi, a papi el sosem feled"
Naplód lassan a végéhez ér, így már könyebb,
A sorok egymásba folyna, mint arcodon a könnyek.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló