Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
"-...állandóan hazudik, nem tudom, miben higgyek! -Ha hinni akarsz valamiben, higgy benne! Csak mert valami nem igaz, attól még elhiheted. ... Jól van. Van egy hosszú beszédem ifjaknak, egy részét elmondom. De csak egy részét. Időnként nem számít, hogy igazak-e; vannak dolgok, amikben mindenképp hinnünk kell. Hogy az ember alapjában jó. A becsület, a bátorság és erény értékesek. Hatalom és pénz, pénz és hatalom mit sem ér. A jó örökké legyőzi a gonoszt. De ezt jól jegyezd meg: a szerelem... a szerelem sose hal meg. Ezt sose feledd! Sose feledd! Nem számít, hogy igaz-e vagy sem, egy férfinak ebben kell hinnie. Mert hinni csak ebben érdemes. Érted? -Nagyon szép beszéd! -Tényleg? Kösz."
Talmud
„Szebb a világ amióta tudom, hogy te is benne vagy!”
„Nekem van életem, csak helyett csináltam benne neked!”
"Nincs más dolgod, mint hagyni, hogy a benned lappangó valóság figyelmed fényébe kerüljön."
"Amint múltak a napok, megfásult, elzsibbadt benne valami. Szinte elfelejtett mindent, ami volt. De azért szenvedett. Mert ha nem is gondolt arra, ami volt, érezte, hogy az, ami volt, már nincsen, mint az állat, mely múlton és jövőn kívül az örök jelenben él, mint az a kutya, mely nem kap enni, s nem tudja, hogy mi bántja, és mégis folyton odavánszorog az üres ételes táljához, körülszaglássza, s miután látja, hogy semmit se lát, csüggedten a vacka felé kullog, vissza-visszasandítva."
"Emberi törvény: kibírni mindent,
És menni mindig tovább,
Még akkor is,
Ha nem élnek már benned remények és csodák!"
"Mindig megtörténik az, amiben igazán hiszünk. Éppen a hitünk teszi megtörténtté. Én úgy vélem, semmi sem történik addig, amíg teljes szívünkből nem hiszünk benne."
"Egyikünk élete sem könnyű. És akkor? Legyen bennünk kitartás, és mindenek előtt bízzunk önmagunkban. Hinnünk kell benne, hogy tehetségesek vagyunk valamiben, és ezt - kerül, amibe kerül - meg tudjuk valósítani."
„Ott feküdtem, nem tudom, mennyi ideig, mellettem az a lány. A keze könnyedén tovább cirógatta megizzadt testemet. Fojtott öröm zsibongott bennem: nem békesség volt, hanem olyasmi, mint amikor a láng ellobbantéval még fel-felparázslik hamu alatt a tűz. Nem haboznék boldognak nevezni bárkit, akinek jutott már osztályrészül valami ehhez fogható (így motyogtam mintegy félálomban), ha mégoly ritkán is ebben az életben (én például csak ez egyszer, most éreztem), s ha mégoly futólag, egyetlen röpke pillanat erejéig is csupán. Az ember mintha megszűnnék létezni, már nem is érzi önmagát, azt se, milyen kicsivé lett, hogy szinte megsemmisült, és ha bárki halandó (így elmélkedtem) csak egyetlen röpke pillanatra is belekóstolhatna abba, amibe én most belekóstoltam, rögvest görbén nézne erre a romlott világra, bántaná, mily szégyenletes a hétköznapi lét, megérezni, micsoda teher ez a halandó test...”
„…Jó és rossz, helyes és helytelen ... minden össze van keverve mindnyájunkban. Itt él bennem a világ minden gonoszsága. És jósága is ... Ott van az edényben, ami maga az ember, ... örökös készenlétben, hogy ennek, vagy annak kedvezzenek a körülmények. Adj nekünk tisztességes életet, és akkor tisztességünk kerekedik felül. Adj szerencsétlen körülményeket, és akkor kitörhet belőlünk minden kegyetlenség.”

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló