Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Az életem tökéletes, de Te hiányzol belőle!
Talmud , Hiányzol,
Semmi tévé. Semmi vacsora. Ülök a teraszon, és visszagondolok az életemre, az ifjúra, aki arról álmodott, hogy híres író lesz, és egyszer csak ráébredt, hogy a valóság egész más: olyan nyelven ír, amelyen szinte senki nem olvas, egy olyan országban, ahol állítólag nincsenek olvasók. A családja kényszeríteni akarja, hogy egyetemre menjen (mindegy melyikre, fiam, az a lényeg, hogy legyen egy diplomád, mert anélkül soha nem lesz belőled semmi). Ő azonban föllázad, hippiként bejárja a világot, végül találkozik egy énekessel, ír néhány dalszöveget, és egy csapásra gazdagabb lesz, mint a nővére, aki hallgatott a szüleire és vegyészmérnök lett belőle.
Nem maradtál más, csak egy emlék,
mostanra már belőled ennyi is elég!!!
Benned újra, mikor bízhatok?
Félek, megint padlót fogok!
Hülye voltam, mert neked hittem,
a szívem diktált, nem az eszem.
Senkinek sem akartam semmit elhinni,
nem tudtam belőled, ilyet kinézni!
De már összeállt a fejemben a kép,
nem maradsz más, csak egy szép emlék!
Magamnak és mindenkinek is hazudnék,
ha azt mondanám, elfelejtettelek rég.
Tudom már nem leszünk együtt többet,
barátságon kívűl, nem kérek mást tőled!
Nem vagy már más, csak egy régi szép emlék,
maradhatunk barátok, belőled ennyi is elég!
Sokáig két test egy lélek voltunk, de az idő mindent felemésztett... csak remélni tudom, hogy elég mély nyomott hagyott benned ahhoz, hogy azt hidd, ki tudsz belőle mászni, de könnyen lehet, amikor már azt hiszed majdnem kijutottál a szakadék szélébe kapaszkodva megcsúszol és lezuhansz... a karjaimba!
Néha elegem van a világból, akkor úgy eltűnnék belőle,
Olyankor úgy érzem a tehetetlenség kényszerít térdre.
Eltűnnék végre, beleolvadva az alkonyodó égbe,
Hogy aztán rám boruljon a halál koromfekete sötétje
Az élet olyan mint egy doboz bonbon, nem tudhatod hogy mit veszel belőle.
Nem akarok olyan lenni mint Te vagy Te vagy mint Ő, még akkor se ha tudom ti jobbak vagytok. De azt is tudom hogy én más vagyok és én nem lehetek tökéletes,
azt is tudom hogy ti tökéletesek vagytok, de azt is tudom hogy belőletek hiányzik a legfontosabb dolog. A tökéletlenség.
nem tudom hány estét kell még így töltenem nélküled..
minden perc évmilliárd hosszúnak tűnik ..és az óra kattogása is csak
üresen kong a 4fal között.
várom végre a pillanatot amikor eszedbe jutok és végre szemembe nézel és rám mosolyogsz, édes barna szemeiddel, én abban a momentumban elvesznék szemed

csodaszép világában.
de oly régóta várom már ezt az egyetlen apró kis történést, hogy úgy érzem, minden másodpercben kitép belőlem valamit ez a keserű várakozás.
sokkal könnyebb lenne ha nem lépkednél gondolataim között és nem tépne szét a sok régi emlék.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló