Be

Kiemelt kategóriák

» Szerelmes SMS

» Születésnap

» Élet

Idézet beágyazása

Beállítás
kezdőlapnak

Facebook
csoport

iGoogle
modul

	Idézet beágyazása weboldalára »

Szófelhő

RENDEZÉS:

« Első oldal

...

381

Utolsó oldal »

Mi van, ha két embert szeretünk? Az egyiket szívvel a másikat ésszel! Évek után jövünk rá, hogy akit eddig szívvel szerettünk csak múló álom volt . Akit pedig ésszel , az lehetett az igazi ! Ő volt az, akiben minden megvolt, de a szív nyert az ész fölött . De már késő változtatni , hisz ő már messze jár ! Mit tehet ilyenkor az ember. Belenyugszik, vagy újra harcba száll . Lehet késő , de mindig van egy kis remény .
Mona

Talmud

Küldje be kedvenc idézetét »

Néha merj bízni az emberekben, mert sosem tudhatod, hogy milyen világot tárnak fel előtted!

Találomra leszálltam valahol a villamosról, és megint csak találomra felültem egy másik vonalon közlekedő kocsira; a végtelen ostravai kültelkek, ahol csodálatos összevisszaságban egymást éri gyár és természet, mező és szemétdomb, erdőcske és meddőhányó, bérház és falusi porta, különös módon vonzottak és izgattak; újra leszálltam a villamosról, és gyalogszerrel hosszú sétára indultam: szinte szenvedélyesen figyeltem ezt a furcsa tájat, és igyekeztem megérteni lelkét; igyekeztem szavakkal is meghatározni azt, ami egységbe és rendbe fogja ezt az annyira különböző elemekből összetett vidéket; elmentem egy borostyánnal benőtt, idillikus falusi házacska mellett, és az a gondolatom támadt, hogy éppen ezért tartozik ide, mert egyáltalán nem illik a málladozó bérházakhoz amelyek a közelében állnak, sem a hátteret alkotó aknatornyok, kémények és kohók körvonalaihoz; elmentem alacsony szükségbarakkok mellett, amelyek valamiféle telepet képeztek e telepen belül, s egy kicsit távolabb megláttam egy villát, amely piszkos és szürke volt ugyan, de kert és vasrács vette körül; a kert sarkában nagy szomorúfűz nőtt, amely mintha tévedésből került volna erre a vidékre - és mégis, így gondoltam, talán éppen ezért tartozik ide. Izgattak az ellentmondásnak ezek az apró jelei, nemcsak azért, mert bennük láttam a táj közös együtthatóját, hanem elsősorban azért, mert saját sorsom képét fedeztem fel bennük, saját száműzöttségem képét ebben a városban; no és persze: mihelyt beleillesztettem saját sorsomat az egész város objektív keretébe, bizonyos fokig megbékéltem; megértettem, hogy nem tartozom ide, mint ahogy nem tartozott ide a szomorúfűz és a borostyánnal benőtt házacska, mint ahogy nem tartoznak ide a semmibe, az ürességbe vezető rövid utcák, amelyeknek házai mintha mind máshonnan jöttek volna ide, nem tartozom ide, mint ahogy nem tartoztak ehhez a hajdan derűsen falusi tájhoz az alacsony szükségbarakkokból álló csúf városrészek sem, és tudomásul vettem, hogy éppen azért, mert semmiképpen sem tartozom ide, itt kell lennem az ellentmondásoknak ebben a rémes városában, amelynek könyörtelen ölelésében minden összeforrt, ami idegen egymás számára.

A barátság álom, melybe visszavágysz...
Egyre rejtett út, de ha őszinte vagy rátalálsz!
Hogy honnan tudhatod meg ki is a barátod?
Ha vele beszélsz, magad mindig mosolyogni látod. :)

Kezdem érezni a szabadság ízét . Újra bontogatni szárnyim mint a rabságból kikerült madár . Végre élvezni a nap sugarát . Csak egy dolog van mi még mindig fáj . A méreg mit a szívembe oltottál . Talán az sosem lesz a régi . Őszintén már soha nem fog szeretni . De végre kiszabadult a te kalitkádból néha még vérzik és fázik egyedül de boldog hogy lekerültek láncai.

Múlnak az évek, fakulnak az emlékek , de amit a szívemben ejtettél sebek egyre mélyebbek . Felejteni szeretnék, de sajnos nem megy . Minden sebre van orvosság , de amit a szerelem okoz arra nincs csak a néma jajgatás . Sötétben elsuttogott imák. Hit a jövőbe ,hogy talán majd jön valaki aki gyógyír lesz sajgó sebeidre . Ki elrepít újra fel a fellegekbe . Aki megmutatja a szürkeségből felsejlő napot ! Mitől arcod újra fényben ragyog.

Várni valamire, amit magad sem tudsz mi de érzed a hiányát. Amit semmi nem tud pótolni, tudod, hogy szükséged van rá mert érzed. De nem tudod megfogalmazni. Keresed mindenben de csak nem akar elmúlni, és van, hogy a nagy kutatásban észre sem veszed, hogy megtaláltad. Addig míg el nem veszíted .
Mona

Élj magadért, és azokért akiket szeretsz. Élj azokért, akiknek jelentesz valamit, és ne fuss többé olyan szekér után, ami úgy sem vesz fel. Élj a családodért, a céljaidért. Minden csak átmeneti. Hidd el, nem tart örökké a szomorúság, de a boldogság is véget ér egyszer. Soha ne veszítsd el a reményt. Mindig kell valami, amibe kapaszkodhatsz. Értékes vagy. Kellesz magadnak. Tedd meg magadért. Mindig küzdj és harcolj. Nem kell hősnek lenned, de inkább a kitartásodról ismerjenek, mint a gyengeségről. Soha ne add fel! Nézd végig mennyi mindent túléltél már, ebből nyerj erőt. Ha netán összeomlik a várad, kezdj el újat építeni magad körül. Rejtőzz el benne, ez majd megvéd az ellenségeidtől, de ne feledd, a barátokban is csalódik az ember. Sírj, tombolj, ordíts ha fáj. De soha ne nézz vissza. Engedd el, mert nem a tiéd többé. Hagyd hogy az idő enyhítse a fájdalmadat. Mindennap mondd el, hogy képes vagy rá. Higgy magadban. Abban, hogy legyőzhetetlen vagy.

Nem változott semmi. Csak mi - akik a birodalmunk keresésére indultunk, és olyan földekre jutottunk el, ahol még nem jártunk soha -, csak mi tudjuk, hogy mások lettünk. De minél többet magyarázzuk, annál inkább meggyőződünk róla, hogy ez az utazás is, akárcsak a többi, csak az emlékeinkben létezik. Talán majd elmeséljük az unokáinknak, vagy éppenséggel könyvet írunk róla, de hát mit is mondhatnánk pontosan? Semmit. Legfeljebb azt, ami odakint történt, de azt soha, ami belül megváltozott.

Hitt a lehetetlenben, és éppen ezért megnyerte azokat a csatákat, amiket mindenki - még én is - eleve elvesztettnek ítélt. Ez a harcos erénye: megérti, hogy az akarat és a bátorság nem ugyanaz. A bátorság félelmet és hízelgést parancsolhat, de az akaraterő türelmet és kompromisszumot követel. Az erős akaratú férfiak és nők általában magányosak, mert hidegnek tűnnek.

Nincs adat!

Bejelentkezés

Vicc ajánló