Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
„Kétféle ember létezik: A jó és a rossz. A jó ember jobban alszik, viszont úgy néz ki, a rosszak jobban élvezik az ébrenlétet.”
Talmud
„A barátság - ez a szent emberi kapocs - úgy oltalmaz a magánytól, a számkivetettségtől, a félelemtől, a mozdulatlanságtól, hogy énünket megkettőzi: két szem - egy látvány; két szív - egy érzés; két hang - egy gondolat; két test - egy lélek.”
„Nem érthetjük meg a másik ember problémáját, ha nincsen bennünk szeretet. Együttérzés nem létezik szeretet nélkül.”
„Szabad embernek nincs elérhetetlen magasság.”
„Nap ragyog az égen, szívemben zord sötétség lészen.
Emlékszem a napokra, mikor szavaid lelkemet csiklandozta.
Neked adtam a szerelmem, de te elárultál, mikor a két szép
szemedre éheztem. Felnéztem a sötétségbe, s láttam, hogy
egy közülük a jövőm része. Még csak pislákol és keresi azt
a tüzet, amely kicsapongó lángjaival érzelmeket fűthet.
De a felhő betakarja bolyhos pamacskáival, így ráébredek, mindez tévedés volt csupán, pokol átkaival.”
„Égre nézek felhőket látok s a felhőkben a Te arcodat látom. Csendes szélben hangod hallom, ha elbújik a Nap akkor is tudom, hogy szeretlek s hiányzol nagyon!”
Feledkezz a pillanatba! Sosem tudhatod előre, melyikben érint meg az örökkévalóság.
„Most pedig, Harry, lépjünk ki az éjbe, s kövessük léha csábítónk, a kaland hívó szavát!”
„Az ember olyan lény, akinek meg sem kottyan hét év várakozás, ha tudja, hogy Ráchel vár rá a hetediknek a végén. Még újabb hét évre is telik. Ha viszont nincs róla fogalma, hogy hová is rohan és minek, akkor azt sincs türelme kivárni, míg a közlekedési lámpa zöldre vált.”
„Soha nem értettem meg, miért életem legszebb emléke a pillanat, mikor – tízéves lehettem – egy téli délután beléptem anyám sötét, üres hálószobájába, s a küszöbön állva megpillantottam a bútorok politúrján és a kályha csempéin az ablak előtt, az utcán és a szemközti házak tetején világító hó kékes visszfényét. E pillanat varázsát nem tudom elfelejteni. A hó kék fénye a sötét szobában valósággal megdöbbentett, s ugyanakkor sem azelőtt, sem azóta nem észlelt boldogságérzettel töltött el. A titoknak, a mesének, az álomszerűnek, az anderseninek, az elvarázsoltnak ezt a teljes káprázatát addig nem ismertem, s később sem találtam meg az életben, soha, sehol. Mi történt akkor a szívemben, idegeimben vagy a világban? Nem tudom megmagyarázni. A csodálatost nem lehet magyarázni. S az ilyen emlék örökké dereng egy lélekben, ugyanolyan mesés, kékes fénnyel, mint anyám hálójával szemközt, a háztetőkön a hó.”

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló