Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
"Amint múltak a napok, megfásult, elzsibbadt benne valami. Szinte elfelejtett mindent, ami volt. De azért szenvedett. Mert ha nem is gondolt arra, ami volt, érezte, hogy az, ami volt, már nincsen, mint az állat, mely múlton és jövőn kívül az örök jelenben él, mint az a kutya, mely nem kap enni, s nem tudja, hogy mi bántja, és mégis folyton odavánszorog az üres ételes táljához, körülszaglássza, s miután látja, hogy semmit se lát, csüggedten a vacka felé kullog, vissza-visszasandítva."
Talmud
"Minden barátság azzal a homályos érzéssel kezdődik, hogy valahol már találkoztunk. Mintha régen testvérek lettünk volna. még inkább, mintha ikrek lettünk volna. S ezért a találkozás csak viszontlátás. Amikor az ember barátjától elszakad, tudja hogy ez a távozás csak látszat. Valahol együtt marad vele úgy, ahogy volt vele a találkozás előtt."
Drágám, nagyon várlak! Milyen hosszú egy nap a sötétben.......vagy egy hét?! A tűz kialudt már, és én nagyon-nagyon várlak! Ki kéne vonszolnom magamat, de ott meg nagyon tűz a nap! ....sajnálom, hogy elpazaroltam a lámpa fényét a festményekre, és a levélírásra!
Meghalunk! Meghalunk, meghalunk.....telve szerelemmel és buja vágyakkal! Bőrünk érintésével elfolyunk, mint a folyók, félelmekkel, melyeket elrejtünk magunkban, mint ez a barlang! ....szeretném, ha ezek a jelek a bőrömön lennének!
Mi vagyunk az ország, nem a térképen szereplő, a hatalmasságok nevével fémjelzett határok számítanak....!
Tudom, hogy eljössz értem, és kiviszel innen a szelek palotájába.....ez minden vágyam.....sétálni veled, és a barátokkal,.......egy ilyen helyen,.....egy térkép nélküli földön!.....a tűz kialudt már, most így írok - sötétben!
„A Nyolcadik Felismerés tartalmaz egy figyelmeztetést - kiáltotta Pablo. - Óva int attól, hogy megtorpanjon a fejlődésünk... Ez akkor következhet be, ha az ember elvakultan kötődik egy másik emberhez.”
„Napról napra élünk, mint a legyek,
nem számítunk csodára, mert csodák
sincsenek manapság. És mire végül olyan
anyagi helyzetbe kerülünk, hogy többé
nincsenek mindennapi gondjaink, már késő,
minden elromlott körülöttünk, a házasság,
a levegő, az ország, a világ, vének vagyunk,
kopaszok, aztán impotensek, betegek, halottak."
"Eddig a lámpaoltással kezdődött számára a nap elviselhetőbb része, amikor végre elcsendesült a háló, s ő átadhatta magát annak a szelíd fájdalomnak, amely minden este megtalálta, mihelyt álomra hajtotta a fejét. Az önsajnálás zsibbasztó, szinte örömteli percei voltak ezek, s már várta a társtalan meg nem értettség, a céltalan önfeláldozás lassan felgyülemlő könnyeit, melyek lámpaoltás után percnyi pontossággal jelentkeztek. Elég volt arra gondolnia, hogy a többiek már alszanak, s máris kaparta valami a torkát. Ha ezután hazagondolt, akkor az a bizonytalan kapirgáló érzés felkúszott az orrába, majd a szemébe, s mire odáig jutott gondolataiban, hogy mindenki alszik már, otthon is, itt is, egyedül ő forgolódik álmatlanul, addigra kibuggyant szeméből az első könny."
"Volt egy lány, aki megtanulta, nem baj, hogyha fáj
S hitte, hogy egy napon majd ő is rátalál
Aki jóban-rosszban majd mellette áll
És többé nincs határ... "
"Beláttam a paraván mögé, láttam a bábosokat, láttam a zsinórokat
és a kereteket, melyekre a zsinórokat rögzítették.
Láttam, hogy a darab minden szereplője csak bábu.
Ma is látom a bábosokat és a zsinórokat és a kereteket, melyekre
a zsinórokat rögzítették de a darabot, amit játszanak, életnek hívják."
Jeles ünnep, szép zöld fenyő,
csengő csilingel a fákon,-
legyen békés, boldog ünnepetek,
szívemből kívánom!
Könny sohase érje csillogó szemedet, bú sohase takarja vidám kis szívedet! Legyen az életed boldog és vidám, s a boldogság közben gondolj néha rám ! BÚÉK!

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló