Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
A mi rajunk géppisztoly tüzet kapott, és az első, akit elesni láttam, a tizedes volt. Pedig mind a két karját föltartotta a levegőbe, s mégis meg kellett halnia.
Talmud
Megállni egyszer már Én is szeretnék, volna egy otthon hol nem vagyok vendég. Csendes kis szobában valaki várna, Boldogan szeretne szívébe zárna..
Fáj még a szó, fájnak a percek, az évek,
A szívemet nyomja mikor a múltba nézek,
Könnyeim hullnak, a párnára borulva
Sírok egy végtelen könyvet lapozva.
Tudom már elmúlt vége a szépnek,
Szépen lassan eltűnnek a képek,
Sebeim maradnak, nyitva a világnak,
Példát mutatva, gátat szabva a hibáknak!
Az a szenvedés hogy élek, nélküled létezem de minek,
Irántad érzett szerelmem soha nem adnám oda senkinek.
De már kifolyt sok szép dolog az idő rongyos, foltos zsebein
És az elvarratlan szálak nem gyógyítják beforratlan sebeim.
Eltaszítanám az életem, ha ehhez elég bátor lennék,
De csak a gondolattal játszom, hogy a tollal olyat tennék,
Hogy mielőtt befejezem ezt a levelet előtte átszúrnám a gigám,
És így megszűnnének az érzéseim és vele minden hibám!
De nem! Továbblépve megőrzöm örökké a nevedet,
És talán Tejis rájössz ki vagyok, ha olvasod ezt a levelet.
Bocsánat, ha most könnyes szemmel szemléled ezt,
Így az idő távlatából, már minden másképp fest,
Egyszerű ember voltam, egyszerű szavakkal,
Tele félelemmel, ja, hatalmas falakkal!
A jövő azoké akik hisznek álmaik szépségében.
- Én csapdát érzek!
- Mit tegyünk?
- Sétáljunk bele!
Ez néha fájt. De nem nagyon, csak úgy, mint egy régi emlék fáj az embernek, ami szép volt, és kár, hogy nem akar visszatérni többé.
Ha szeret kit te szeretsz, úszol a szerelem tengerében.De ha nem szeret, megfulladsz benne.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló