Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
A munkának voltál úttörő harcosa,
Éltedben pihenést nem ismertél soha.
Siker és jótevés mi örömöt nyújtott,
Békés pihenésben nyerjél örömöt, nyugtot.
Talmud
A Piedra folyó partján ültem, és sírtam. A legenda szerint minden, ami ebbe a vízbe hullik - a falevelek, a bogarak, a madártollak -, a folyó fenekén kaviccsá változik. Ó, ha kitéphetném a szívemet a keblemből, és belehajíthatnám az áradatba! Nem volna többé fájdalom, sem szenvedés, sem emlékek.
A Piedra folyó partján ültem, és sírtam. Hideg téli nap volt, és éreztem, ahogy a könnyeim lecsorognak az arcomon, azután elvegyülnek a jeges vízzel, amely a lábaim előtt hömpölyög.
Valahol ez a folyó is csatlakozik majd egy másikhoz, aztán megint egy másikhoz, míg végül - távol a szememtől és a szívemtől - ez az összes víz beleömlik a tengerbe.
Folyjanak hát minél messzebbre a könnyeim, hogy kedvesem soha ne tudja meg, hogy sírtam miatta. Folyjanak minél messzebbre a könnyeim, hogy elfeledhessem, a Piedra folyót, a kolostort, a templomot a Pireneusokban, a ködöt, az egész utat, amit megtettünk.
Hadd felejtsem el álmaim országútjait, hegyeit és mezőit. Álmaimat, amelyek az enyémek voltak, és amelyekről mégsem tudtam.
Minden érzés más, minden ember változik,
valami örök és valami csak távozik.
Valami szép, olykor megható,
a lélek szava mi felmutatható.
Azt hittem megtettem mindent,
mégsem érzem az élet örömeit itt bent a szívben!
Mit minden nap fájlalok,
tudod csak kérned kell és megkapod.
Az én boldogságom egy csepp a tengerben, szerelmem boldogsága maga a tenger.
Azt hiszem én többet gondolok a szerelemre, mint az embernek általában kellene. Folyamatosan lenyűgöz a puszta ereje amellyel megváltoztatja és meghatározza életünket!
A gitártokokban gyűlnek az apró pénzek, boldogan dalolnak az utca zenészek. Az élettől részeg az az öreg csavargó, az a padon alvó. Csipp-csepp egy eső csepp cseppen a földre, csak figyelem csöndben, hogy a tócsát kitöltse, csak fel ne költse, hisz jobb ha nem látja, hogy újságpapírral van bevetve az ágya.
(Búcsúvers)

Mikor olvasod e sorokat,
Nem találsz testemben lelket, csak romokat.
Nem kell rám többé főzni, mosni,
Érkezik mostan a halottaskocsi.
Az élet része, mi mostan a halál,
Gyászruhába öltözött a hollókamadár.
Leveti köntösét,leveti sírva,
Mikor e sorokat átfutod, én lent leszek a sírban.
Nem te tehetsz róla, nem is senki más,
Ez ügyekben egyedül csak én vagyok a hibás.
Írnék én végakaratot, de nincs nekem semmim,
Nincsen semmim, nem sírhatom ki magam senkin.
Az emlék múlik, s vele a fájdalom,
Búcsúkönnyek azok, mindet utálom.
Mint holló gyászba borul-e halálos nap végén,
Úgy nyugszom majd én is, szürke sírom mélyén.
Veled leszek mindig, lélekben nem hagylak el sosem,
Sírkövemen mindig, legyen majd egy totem.
Még talán fel sem fogod mi történik velem,
Egy utolsó percre fogd meg az én kezem.
Megfogtad kezem, egy percre itt is ragadt,
Lásd az élet kicsiny, rövid, csak egy pillanat.
Érzékeny lelkem volt, kevés az élethez,
Nem érdekel többé mások mit gondolnak,
mit éreznek.
Végre megpihenhetek egy időre,
Ne légy miattam kidőlve.
Itt nyugszom,itt kelek fel,
Itt alszom, ha jön a reggel.
Én már többé nem kelek fel,
Elsőként tőled búcsúzom el.
Ne ismerjen az utókor,
emlékem fedje vastag por.
Ne maradjak emlékbe
ne tartsanak nagy becsbe.
Fedjen örökre homály
mint egy hódító ország kis tartományát.
Úgy térjek le a térképről
mint szökött rab a börtönből.
Beszélgetés Rob Schneider, Adam Sandler, és golfozó barátjuk között, miután Robnak felszakadt a sebe a hasán:
Schneider: Hanili! Leugrom a partra szörfözni, utána összestoppolsz?
Sandler: Peersze, alig várom haver!
Barát: Nem mennék a tengerbe vérző sebbel... Szimatot kapnak a cápák!
Schneider: És akkor mivan tesó, a cápa ritka békés állat.
Barát: Igazán? Egyébként mi az a csúnya seb a hasadon?
Schneider: Cápaharapás!
Hallgattunk, mint a mélytengeri kagylók, kis különbséggel: bennünk aligha hízott igazgyöngy.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló