Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Az igaz barátság sok mindent kibír… De miért kockáztatnál?
Talmud
A jó barát garantálja, hogy kihoz a börtönből, de az igaz barát ott fog ülni melletted!
A barátság örök, de a szerelem múlik.
A boldogság bennünk van, és a barát az, aki ki tudja azt hozni belőlünk.
Szervusz Aitana, a nevem Josep Mascaró, 102 éves vagyok. Szerencsés fickónak érzem magam, mert megszülettem, ahogy te is meg fogsz hamarosan, mert átölelhettem a feleségem, mert ismerhettem a barátaimat, és el is búcsúzhattam tőlük és szerencsésnek, mert még mindig itt lehetek. Miért jövök ma el hozzád? Mert mindenki azt mondja majd, hogy rosszabbkor nem is születhettél volna, válság van, de hidd el ettől csak erősebb leszel, megéltem én már ennél nehezebb időket is, de a végén úgyis csak a jóra emlékszik az ember. Ne vesztegesd az idődet értelmetlen dolgokra, inkább keresd meg azt, ami igazán boldoggá tesz, mert az idő rohan, én már 102 évet megéltem és remélem, adatik még pár. Az élettel az a baj, hogy néha túl rövidnek tűnik. Használd ki minden percét, mert azért jöttél erre a világra, hogy boldog légy!
A mai a nap, amikor kezdődik az életem.Ma világpolgárrá váltam. Ma felnőtt lettem. Ma felelőssé váltam másokért is, nem csak saját magamért és a szüleimért. Többért lettem felelős,
mint a jegyeimért.Ma felelős lettem a világért, a jövőért; minden lehetségesért, amit az életem kínálhat. A feladatom kiállni nyitottan, határozottan és készen. Hogy mire? Nem tudom.Bármire.Mindenre.Az életre, a szerelemre. Vállalni a felelősséget, élni a lehetőségekkel.Ma, barátaim, életek kezdődnek.
Ezernyi emlék, mely nyomot hagyott bennem. Sok millió szó, melyet felidézve könnyes lesz szemem. Csillagnyi mosoly, melyet ti szereztetek nekem..köszönöm Barátaim, hogy vagytok nekem.
Barátom, volt ifjúság és volt szerelem. Csak nem vettük észre. Adj tüzet, kérlek!
Egy barát bízik benned, meghallgat, veled sír vagy nevet,
és minden egyes hibád ellenére is szeret.
Minden ember hibázhat és hibázik is. Hibáink következtében vesztjük el biztosnak tűnő munkahelyünket, hűséges barátainkat, mindig mellettünk álló családtagjainkat és odaadó szerelmünket. Ha megbántanak minket, s csalódunk, épp úgy toljuk el magunktól azt, aki fájdalmat okozott, mint ahogy minket tolnak el maguktól azok, akiktől elvettük a boldogságot. Az ember ösztönösen fél az újabb csalódástól, s nem látja be azt, hogy míg attól tart, hogy újra csalódik, mennyi lehetséges boldog percet dob el, mikor nem ad új esélyt. De helyes e az az út, amelyen a megkeseredettség miatt nem adunk új esélyt a boldogságnak?! Igen, mindig kell adnunk magunknak, másoknak és egymásnak egy újabb esélyt, mert sohasem tudhatjuk, mikor jön el a perc, amikor már késő lesz és csak annyit tudunk majd mondani „Pedig kettőnknek járt volna még egy esély!”

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló