Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Minden szerelmet, szenvedélyt lihegett, <br>A harmatcsepp a fenyők tűhegyén, <br>Egy vad, mámoros orgia megérintett, <br>A rét harmatos gyepszőnyegén. <br> <br>Itt minden szeretkezett mindennel, <br>Az illatok, a hangok, a fények, <br>Egy örök mély beteljesüléssel, <br>Itt minden eggyé vált, a test és a lélek. <br>
Talmud
Láttad e fürödni telihold fényében <br>Wass Albert tájait? <br>Érezted e, hogy most már van értelme, <br>Mert megérint, és mindig visszahív. <br> <br>Én láttam mindezt egy pillanatra, <br>S meghallottam Erdély hívó szavát, <br>S akarom még ezerszer újra, meg újra, <br>Akarom hallani megint Erdély varázslatát. <br>
Hogy minden fény, mi még nem vakít, <br>Mit a szem még elvisel, <br>A tűleveleken átszűrődik, <br>Az illatos füvet simogatja érzékeivel. <br> <br>S tündérek fogják és fonják <br>Az álmok, a hangok, a fények fonalát, <br>Táncuk nyomán zöldebb a fű, <br>Mosolyuktól még mélyebb, <br>Még érzékibb ez a Székely világ. <br>
Mert a fák még állni fognak, <br>Ha én már meghalok, <br>Hirdessék akkor a jövendőt, <br>Mutassák azt, hogy él a remény és zúgnak a harangok. <br> <br>S ha egy magyar vándor <br>Sok év múlva a tiszta égre néz, <br>Súgjanak neki a fenyők, mutassák az utat, <br>Hogy tudja: bárhol is van, de magyar földre ért. <br>
Harapnád számat, <br>Mely utolsó leheletével Téged ölel. <br>Vágyod önmagadat, <br>Mi bennem újra életre kel. <br> <br>S tudod, hogy akarlak, <br>Alázattal, tisztán, szerelmesen, <br>Tudod, hogy mindig hallak, <br>Hogy kívánlak vadul, szenvedélyesen. <br> <br>
Simítják testemet, <br>Vad vágyat szítanak, <br>Aztán jót nevetnek, <br>Jönnek, elkapnak! <br> <br>Számból a szavakat <br>Kitépik vasakkal, <br>Szívemből gondolatomat <br>Égetik billoggal. <br> <br>Aztán álmaimból <br>Elveszik, mit szeretnék, <br>Eljátszák mókából, <br>S ahogy a kéjtől már remegnék, <br> <br>Tüzes ostorokkal <br>Feltépik a lelkem, <br>Szenvedj önmagaddal! <br>Otthagynak végül vágytól feltüzelten. <br>
Egy sodró áradatban, <br>Végtelenül fájó emlékkép, <br>Egy sivítva haldokló, <br>Mégis élni akaró vad őszinteség. <br> <br>Kezeket érzek mindenhol villanni, <br>Közöttük érzem önmagam, <br>Vonagló, vad, kéjes élvezetben, <br>Egy villanásra lelkünk is benne van <br>
Valami torkomba fojtja a szót… <br>De ekkor mindig felébredek, <br>Megtört, fájó testtel éjjel az ágyban <br>Talán senki sincs mögöttem, és ettől félhetek <br>
Hátha eljutna akkor több lélekhez is, <br>Amit itt a két folyó partján állva érzek, <br>S ha felébredne az a sok alvó szív, <br>Talán Tündérország végre hazatérhet. <br>
S az öreg fák segítenek, <br>Tanítanak élni, s a hitet, <br>Tanítanak büszkeségre, <br>S hogy SOHA ne alkudj meg. <br> <br>S ím közös erővel erdőtenger zöldell, <br>Új hajtások a gyógyuló hantokon, <br>Az igazság életre kel, <br>S a remény újra indul begyógyult szárnyakon. <br>

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló