Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Tedd vagy ne tedd, de ne próbáld!
Talmud
Ledobom önként viselt testi-lelki erényövem, <br>megfontolás nélkül kitárulkozom egészen, <br>átnyújtom magamat: kedvedre időzz bennem, <br>vedd, ami kell, nem kérek cserébe semmit, <br>megfontoltan nem méricskélek, latolgatok, <br>nem hozok írott és íratlan szabályokat, <br>felajánlom valómat, kezedbe hajtom arcom, <br>feltétel nélkül megadom szívem birodalmát, <br>kivártalak: légy világom üres világomban <br>
Az élet szépségét karjainkban emeljük magasra, hogy a szívünk szállhasson...
Gondolat-hullámhosszon hagyom: <br>felemeld nyakig, letépd ruhám, <br>kibonts a bozót-bizonytalanból: <br>széles gondolat-hullámhosszon <br>magadhoz húzol, megragadlak, <br>belebódulsz céda pucérságomba, <br>izgága ölemet öledre lakatolom, <br>hívogató hajlataim varázstüzétől <br>cselszövő szerelemhamvasztáson <br>együtt emelkedem veled kéjben, <br>minden mozdulat hű választ kap: <br>szeretőknek szentelt bájvonás <br>arcomról arcodra átszálldogál, <br>a csenevész, nyápic portéka-vágy <br>érik lepedőn gondolat-napsugárnál <br> <br>
Elröpíti-e hozzád a gondolat <br>érzékekről felszálló óhajomat, <br>a sürgetést, hogy jöjj hamar, <br>elröpíti-e hozzád a gondolat, <br>hogy két ág puha-pihe tövén <br>esengve hív-vár a fészekmély, <br>elröpíti-e a gondolat sietve <br>verdeső vágyamat szívedhez, <br>hogy véss kőtábla-szívedbe? <br> <br>
Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás és az önfeladás között, <br>És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel és a társaság a biztonsággal, <br>És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét és a bók nem esküszó, <br>És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget, <br>a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével, <br>És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez. <br>Egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér. <br>Műveled saját kertecskédet, magad ékesíted fel lelkedet, <br>nem mástól várd, hogy virágot hozzon neked. <br>És megtanulod, hogy valóban sokat kibírsz; Hogy valóban erős vagy. És valóban értékes. <br>
Nincs hazugabb szó, mint az elfogadás! Egy kertet sem fogadok el ha gazos, ha teli van szeméttel. Egy kutyát sem, ha loncsos, bolhás, és büdös. Bármit és bárkit, ha szeretek: gondozom. Mert "fölfelé" látom! És oda akarom emelni, ahol látom. Ez nem örökös elégedetlenséget és bírálgatást jelent, hanem a szív szemének a természetes igényét.
Egyetlen dolog szünteti meg a másik hiányának a fantom-fájdalmát: ha nem szeretjük tovább. Ha elfelejtjük. Amikor azt mondjuk, hogy az "idő gyógyít", erre gondolunk. A felejtésre. Ez azonban - ha valóban szeretünk - nem lehetséges!
A szeretet mindent kibír - egyet nem: hogy elmúlik. Szeretünk - és vége!? Vége, örökre?! Soha nem lesz többé?! - Ez felfoghatatlan! Elviselhetetlen! Sokkal rosszabb, mint fizikai kín vagy maga a halál, azért mert egyszerűen természetellenes. (...) <br>Egy társadalmi rendszer összedőlhet, egy hitvilág összeomolhat, egy nép, egy faj, egy istenkép megsemmisülhet, jöhet az apokalipszis, és megmérgezheti a földet, a vizet, a levegőt, és kipusztíthatja az emberfaj jó részét: mindez bármennyire is meghaladja a képzeletünket - mégis tudjuk valahol, hogy mindez nem lehetetlen, mert benne van a pakliban. <br>De a szeretet elvesztése NINCS, ÉS NEM IS LEHET, SOHA!
A férfihez sok megértés, egy kis gyengédség kell. <br>A nőhöz sok gyengédség, és meg se próbáld megérteni. <br>

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló