Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Figyelj pici drága lélek, elmondom, hogy mi az élet! <br>A semmiből nagyra nőni, sírva a világra jönni! Lassan járva óvakodva, anya kézbe kapaszkodva! Az ABC könyvbe bújni és a tudás harsonáját fújni! Aztán menni, a hazug csókot megismerni! Ismét járva óvakodva, de már botra támaszkodva! <br>Csipkés terítőket varrni és egy őszi estén csendesen meghalni! Ne sírj pici drága lélek, hisz mondtam már ne sírj, hisz ez az élet!
Talmud
A titok egy olyan halmazállapot, amely alkoholban oldódik.
Ki itt állsz sötét sírboltom örök éjjelén, <br>Fontold meg, hogy én is éltem, s te is meghalsz, akár csak én. <br>Elmúlt az élet, s itt hagyom most vágyaim honát, <br>Csak emlékem marad, de az emlék hálás szívben élhet csak tovább...
Csak egy éjszaka, s csak egy csók volt, melyben tied voltam teljesen, s tied leszek mindörökké kedvesem!
Ne hagyd, hogy a tűz kialudjon benned. Egyik szikra pattanjon a másik után. Még a kételyek mocsarában is. Ne hagyd, hogy a lelkedben élő hős elpusztuljon. A vágyak, melyekre életed magányos pillanataiban gondoltál, de soha nem érted el őket. Valóra válthatod a megálmodott sorsot. Mert létezik. Mert valóság. Mert lehetséges. És a tied.
Semmi sem tart örökké. Eljön az idő, amikor mindannyiunknak búcsút kell venni a világtól, amit ismertünk. Búcsút mindentől, amit magától értetődőnek tartottunk. Búcsút azoktól, akikről azt hittük, sosem hagynak el. És mikor ezek a változások végre szemet szúrnak, mikor az ismerős távozik, és az ismeretlen átveszi helyét, mi mindannyian csupán annyit tehetünk, hogy így köszöntjük: Isten hozott.
Ne jöjj el sírva síromig, <br>Nem fekszem itt, nem alszom itt, <br>Ezer fúvó szélben lakom, <br>Gyémánt vagyok fénylő havon. <br>Érő kalászon nyári napfény. <br>Szelíd esőcske őszi estén. <br>Síromnál sírva meg ne állj, <br>Nem vagyok ott, nincs is halál.
Mindig látjuk, melyik lenne a legjobb út, de mindig azon az úton járunk, amelyikhez hozzászoktunk.
Az Idő Szelíd Szörnyeteg, <br>Számon tart minden Ünnepet. <br>Barát, mégis ellenség, <br>Örökké nem lesz tiéd. <br>Idő, amíg rájövünk, <br>Az Idő egyetlen kincsünk. <br>Tékozlón bánhatsz vele, <br>Igényt tart létedre. <br>Száguldó Évek, rohanó Hónapok, <br>Elhagynak téged, mint hűtlen szépasszonyok.
Az emberi természet lényege az elismerés utáni sóvárgás.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló