Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
A szív csöndes szentélyébe fuss hát A világból, mely forrong vadul.
Talmud
Boldogok, akik észreveszik a diófában a bölcsőt, az asztalt és a koporsót és mindháromban a diófát, mert nemcsak néznek, hanem látnak is.
Néha megáll egy pillanatra az idő. Egy-egy jelenet úgy marad meg bennünk, mint egy kimerevített kép. Elhalkuló hangok, lelassult mozdulatok. Semmi sem változik. Aztán elmúlik a pillanat.
A barátot a legnagyobb jó közé soroljuk, a barát hiányát és a magányt pedig a legkeservesebb dolognak tartjuk.
A boldogság afféle vászon, amely várja, hogy nézzünk rá.
Az ember, akinek mindene megvan ahhoz, hogy jól érezze magát és boldog legyen, egyszerre a világ legnyomorultabb embere lesz. Miért? Mert nincs kivel beszélnie.
A sarkon túl mindig jön valami jobb.
Átsírt éjszakák, elvesztett barátok, A világ közepén magadat egyedül találod.
Sehol, Soha a neve új hazádnak: ott vagy. Ott se vagy. Nem vagy. Csak a fáradt képzelet kapkod a Semmibe utánad.
A szív jósága olyan, mint a nap melege: életet ad. Csak a jóság, a szeretet maradandó. Olyan, akár a forrás. Minél többet merítesz belőle, annál jobban buzog. Légy jó!

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló