Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Új évet, új reményt,
Új hitet, új erényt
Adjanak az égiek,
Csak a barátok
Maradjanak a régiek!
Talmud
Az ember olyan mint az állat,
ösztönösen keresi a barátot
ha igaz barátra lelt gyorsan odakap, hogy más meg ne szerezhesse.
Egy vita kapcsán kiesik a kezéből és odakapna de már késő.
Ha igaz barátra találtál, bízz benne, állj ki érte!
Az állat nem engedi a zsákmányát a keze körül, az ember az igaz barátját mégis elengedi.
Ha van barátod, ne engedd el magad mellől!
Az általunk rabságra ítélt lényt rövid időre kiszabadítva s ezáltal magamat is megszabadítva az emberek anyagias, számító, önző világától, messze minden zajtól és keserűségtől, amit az emberi lét von maga után, lóháton érzem, otthon vagyok.


Amit érzek ilyenkor, az maga az ÉLET. Ugyanazok a fák adnak árnyékot a vakító naptól, mely mindkettőnket éget, ugyanaz a szél hűti testünket, ugyanazt a levegőt szívjuk. Egy ritmusra dobban a szívünk, együtt emelkedik és süllyed mellkasunk, egyszerre feszülnek meg izmaink, szemünk ugyanarra a távoli pontra figyel, valahol a horizonton túl. Egy testként mozdulunk, összeforrt lélekkel. Most igazán szabadok vagyunk, így együtt.


Csak ketten vagyunk. Körbenézek a tájon ahol nemrégen gyalog jártam, lehajtott fejjel, egyedül. Most lovam büszkén felveti fejét, tekintete a távolba mered, szemünk ugyanazt a tájat pásztázza, de most úgy érzem, az egész világ az enyém, amíg csak a szem ellát. Hiszen csak egy perc, egy apró jel, egy ugrás és bárhová eljuthatok. Csak tudatnom kell akaratomat s ez a fenséges lény sóhajtásomat, egy elsuhanó vágyamat megérezve, még meg sem született gondolatomat is meghallva azonnal nekirugaszkodik.



Az erek kidagadnak lovam erős nyakán, izmai megfeszülnek, sörényét tépdesi a szél ahogy izgatottan figyel előre. Ereje és gyorsasága, biztos lábai, az inak, az utolsó szőrszál a testén, most mind az enyém és tudásom az ő tudása is.


Felülök, lábammal megkeresem a kengyelt, rendezem a szárakat és magamat, kitisztul a fejem, most szó szerint nyeregben érzem magam és elindulunk, csak ketten.


Elveszett az élet nem mosolygok már
Fáj a szívem belehalok tán
Hiányzol lelkem túlságosan is
Csak rád vágytam mindig is
Összetört a szívem s nem lesz többé épp
Nekem csak te kellesz miért nem érted még?
Könnyekkel küszködöm nap-nap után mert nélküled
Újra szürke a világ!
Rám mosolyogódtál s reményt adtál de elfordultál
S reménytelenségbe hajszoltál
De még mindig csak rád vágyom mert
Többet jelentesz nekem mint bármi a világon!
Igazságos ez a világ? -Amikor felteszem ezt a kérdést..még én is elmosolyodom..már hallom is a választ..belülről...van bármi is ami igazságos ezen a világon? Ha már az egyes bíróságokon is azt mondják hogy a törvény nevében..és nem az igazság nevében..akkor azt hiszem nincs értelme azt keresni.
Úgy búcsúzom el a várostól, ahogy mindig: abban a tudatban, hogy bármikor meggondolhatom magam és visszatérhetek.
... egyre gyakrabban kaptam tőle levelet, és a különböző országok bélyegei láttán mindig elfogott az irigység. Számomra ő volt az idősebb és tapasztaltabb barát, aki mindent tud, aki járja a világot, próbálgatja a szárnyait - miközben én minden erőmmel azon igyekszem, hogy gyökeret eresszek.
Az angolok, akárcsak a régi érmék, melyeket jobbára félreteszünk, és kevés kézen forognak, jobban megőrizték amaz érdességet, melyet nekik a természet míves keze adott. Nem oly kellemesek tapintásra, de oly világosan látható a veret, hogy már első pillantásra felfedezzük, mi csodás kép és felirat van rajtuk.
Fáj, hogy ellöktél magadtól,
Mert egy barátot elveszteni sok,
S talán nem vetted észre,
Én még nem engedélyek el téged.
Bármennyire próbálsz jó lenni, vannak, kiknek nem tudsz megfelelni. De ez nem azért van, mert nem tudnál jobb lenni, hanem mert ők képtelenek a változásra..., minden igyekezeted ellenére.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló