Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
A híresség egy olyan személy, aki egész életében keményen dolgozik azért, hogy ismert legyen, utána pedig fekete napszemüveg mögé bújik, hogy ne ismerjék fel.
Talmud
Néhanapján úgy érzem, az egész világ ellenem van, de mélyen, legbelül azért tudom, hogy ez nem így van. Néhány kisebb ország semleges.
- Isten veled - mondta a róka. - Tessék, itt a titkom. Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.
- Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
- Az az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat.
- Az az idő, amit a rózsámra vesztegettem... - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
- Az emberek elfelejtették ezt az igazságot - mondta a róka. - Neked azonban nem szabad elfelejtened. Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél. Felelős vagy a rózsádért...
- Felelős vagyok a rózsámért - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
"Hányan esnek bűnbe csak azért mert nem bírják elviselni, hogy nincs igazuk."
A nõ azt akarja, hogy ok nélkül, "miért" nélkül szeressék: nem azért, mert szép vagy jó, vagy kedves, vagy művelt, vagy elmés, hanem azért, mert olyan, amilyen.
"... vajon a természet törvénye aláveti-e a nőt a férfinak? Nem... a természet sosem hozott ilyen törvényt. Az uralom, melyet rajtuk gyakorolunk, valóságos zsarnokság; ők is csak azért törődnek bele, mert szelídebbek, tehát emberségesebbek és okosabbak nálunk."
„Egy nőt feledni éppen azért nehéz, mert jólesik a ráemlékezés!”
Egy nőt feledni éppen azért nehéz, mert jólesik a ráemlékezés!
Az én hazámban a katonai behívó azt jelenti, hogy a fehér ember elküldi a feketét a sárga ellen harcolni azért a földért, amit a rézbőrűtől lopott el.
„Már megint a nélkül mentél el néhány napra vagy hétre, hogy nem tudtam veled átgondoltan megbeszélni mindent, amitől végre nyugodt lehetnék. Hányszor hallottam ismét tőled:
- Jaj, anya, ne most beszéljük meg!
Így persze újra tele vagyok aggodalommal, mert azt gondolom, nem mondtam el neked mindent, amit szerettem volna, amit el kellett volna mondanom. Emlékszel, amikor beköltöztél a versenyre? Előtte örökösen az járt az eszemben, mi mindenről kellene még szót váltanunk. A hétköznapokban, az örökös rohanás mellett is jut idő arra, hogy mindent megbeszéljünk. Akkor azonban az éreztem, maradtak dolgok, amiket nem tanultál még meg, ezért bent a házban bajba kerülhetsz.
Aztán pillanatok alatt elszálltak az itthon töltött napok. Időnként megpróbáltam ugyan beszélni veled, de ezek a próbálkozások szinte soha nem jártak sikerrel. Arra gondoltam, le kellene írnom neked a fontos dolgokat, s majd a házban előveszed, ha szükségét érzed. Csak azért nem írtam le mégsem, mert sejtettem, hogy sem időd, sem lelki békéd nem lesz az általam leírtak olvasgatásához.

Azt remélem egyszer elolvasod ezt a könyvet.”

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló