Kiemelt kategóriák
»
» Szerelmes SMS
» Születésnap
» Élet
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Életünk során,útjaink hosszán mind-mind egyet keresünk..az őszinte szeretet ami felénk irányul,akár a szél ami belekap a vitorlánkba, az ember attól lesz ember hogy vágyik a szeretre,megbecsülésre.Én sem vagyok másképp..
Talmud
Küldje be kedvenc idézetét »
Az összetört szívemre csak egy gyógyszer van: TE! Mert senki és semmi más nem tudja így enyhíteni a fájdalmamat és a szomorúságomat. Ne játssz velem, vedd észre, csak te kellesz nekem, gyere vissza, hogy ne csak élettelenül dobogjon a szívem , és azért, hogy megments attól, hogy belehaljak ebbe a szerelembe.
Mindig attól félek hogy ez az álom egyszer véget ér, hogy egyszer végleg elveszítlek, de mond mit tehetnék egy álom közepette? Szeretném azt hinni hogy én írom saját sorsom, s ha ez így lenne, minden sorban szerepelne a neved..
Ha van valami amit megbánhatsz életed során, az az ha nem használsz ki minden percet arra, hogy boldog légy...teljesen mindegy mitől, lehetsz attól, hogy rájössz arra te is tetszel annak a helyes srácnak aki neked nagyon bejön, valóra válik egy álmod, táncolsz az esőben, örömödben sírsz, érzed, hogy csak a tiéd a pillanat, érzed, hogy szeretnek és még sorolhatnám... mert, mert a boldogságnak rengeteg árnyalata van, azért mert mindenki ugyanazt akarja, mégis mindenkinek más a fontos...nem mindenki tudja először, hogy neki mi az, de ha te már rájöttél, szerencsés vagy, és soha ne hagyd elveszni...
Élt egyszer régen egy férfi, aki imádta a virágokat. Napokat tudott eltölteni azzal, hogy kisétált az általa oly’ becsesen gondozott kertjébe, és csodálta virágai szépségét. Egy nap azonban olyan virággal találkozott, ami más volt, mint a többi. A férfit földre terítette a virág lenyűgöző látványa, nem tudott szabadulni attól a félelmetes érzéstől, hogy lesz majd idő, amikor elveszíti a virágot. Odasétált a virághoz, és egy apró mozdulattal elszakította gyökerétől, majd a nappaliban lévő vázájába helyezte, hogy mindig vele legyen féltett és szeretett virága. A virág azonban idővel elhervadt, a férfi szomorú lett, mert ráébredt, hogy azzal, hogy magáénak akarta a virágot, megfosztotta őt szabadságától, és bár így egy rövid időre csak az övé volt, de végül mégiscsak elszakadt tőle. A férfi tudta, hogy soha nem kaphatja vissza virágát, mert az meghalt. Egész életét abban a magányban élte le, amit saját maga okozott magának. Többé egy virág sem tetszett neki, mert egy sem volt ahhoz fogható, akit ő szeretett.
A döntés, hogy elszakadunk attól, akit szeretünk, fájdalmas. Ennél csak egy valami rosszabb: amikor az, akiben megbíztunk, helyettünk dönt.
Nem attól válsz jó lovassá, hogy a lovad nem tud ledobni. Hanem attól, hogy nem akar.
Gyerekkorunkban félünk éjszaka, mert attól tartunk, szörnyek bújtak az ágyunk alá. Ahogy öregszünk, a szörnyek egész mások lesznek. Önbizalomhiány, magány, megbánás... és bár idősebbek vagyunk és bölcsebbek, rájövünk, hogy még mindig félünk a sötétben.
Ha változtatni akarsz az életeden, akkor százezer lépés fájdalmával kell megküzdened. Elindulsz, egy lépés fájdalom. Továbblépsz, még egy lépés fájdalom, de ebben az egy lépésben hogyan lenne benne a százezer lépés fájdalma? A gyáva ember ettől az egy lépés fájdalmától fél. És racionális hazugságokkal próbálja megmagyarázni, hogy miért is nem teszi ...tovább »meg. Mert aki fél, az elkezd kifogásokat gyártani, hogy megmagyarázza a saját szegényes lelki bizonyítványát. Ahelyett, hogy szembenéznénk azzal, mit tettünk magunkkal, elkezdjük sajnálni magunkat. Ami jajveszékelésbe fordul, majd marjuk magunkat, hogy lehettünk ilyen hülyék. De még mindig nem változtatunk.
Ne félj attól hogy valaki szeret téged, gondolj csak bele ez nem a vég, hanem a kezdete valaminek...talán egy jobb élet kezdete is lehet.
Lehet, hogy megszabadulsz az emlékektől,
De attól Őt soha nem vered ki a fejedből.
A tárgyakat kidobhatod,
A nevét bárhonnan lefirkálhatod,
De fejedből már sohasem tűnik el.
Minden nap szomorúan kelsz fel.
Mások odajönnek, kérdezik: mi a baj?
Te csak a földet bámulod, és forog veled a talaj.
Sírni már nem tudsz, hisz nem vagy bánatos,
Egyszerűen csak magányos!
Ne sírj, ne félj, csak várj,
Pár hónap s elmúlik ami fáj!

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló

info Az oldalon történő látogatása során cookie-kat (“sütiket”) használunk. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Az oldal használatával elfogadja a cookie-k használatát. Elfogadom