Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Átsírt éjszakák, elvesztett barátok,
A világ közepén magadat egyedül találod.
Talmud
Fáj még a szó, fájnak a percek, az évek,
A szívemet nyomja mikor a múltba nézek,
Könnyeim hullnak, a párnára borulva
Sírok egy végtelen könyvet lapozva.
Tudom már elmúlt vége a szépnek,
Szépen lassan eltűnnek a képek,
Sebeim maradnak, nyitva a világnak,
Példát mutatva, gátat szabva a hibáknak!
Az a szenvedés hogy élek, nélküled létezem de minek,
Irántad érzett szerelmem soha nem adnám oda senkinek.
De már kifolyt sok szép dolog az idő rongyos, foltos zsebein
És az elvarratlan szálak nem gyógyítják beforratlan sebeim.
Eltaszítanám az életem, ha ehhez elég bátor lennék,
De csak a gondolattal játszom, hogy a tollal olyat tennék,
Hogy mielőtt befejezem ezt a levelet előtte átszúrnám a gigám,
És így megszűnnének az érzéseim és vele minden hibám!
De nem! Továbblépve megőrzöm örökké a nevedet,
És talán Tejis rájössz ki vagyok, ha olvasod ezt a levelet.
Bocsánat, ha most könnyes szemmel szemléled ezt,
Így az idő távlatából, már minden másképp fest,
Egyszerű ember voltam, egyszerű szavakkal,
Tele félelemmel, ja, hatalmas falakkal!
Szomorú a szíved, nem ért meg a Világ.Van, hogy fáj az élet s elfordul a Világ, de a tegnap elmúlt lépj hát tovább és meglátod újra rád mosolyog majd a Világ!
Eddig csak álmodtunk, terveztünk még,
most valóra válhat minden, ami szép.
Az élet, a munka tárt karokkal vár,
s hogy szép lesz-e csak rajtunk áll.
Furcsa, ahogy önmagam
Kívülről látom.
Itt vagyok, de elképzelem,
Hogy közöttük járok.
Miért hitettem el magammal,
Hogy történnek csodák?
Most úgy kell tennem, mintha
Könnyedén mennék tovább.
Where have you gone from me
The one that I loved endlessly.
- Én csapdát érzek!
- Mit tegyünk?
- Sétáljunk bele!

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló