Kiemelt kategóriák
»
» Szerelmes SMS
» Születésnap
» Élet
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
egy pillanat ami számomra lassítva játszódott le.... ez a pillanat amikor körbenézek és mindenki nevet, boldog , ez a gyönyörű pillanat amilyen szép épp olyan szomorú is, mert mint mondottam már többször is ez csak egy pillanat , ezután minden megint ugyanúgy lesz ... a sok boldog ember visszaveszi az álarcot és újra nem mutat érzéseket
Talmud
Küldje be kedvenc idézetét »
Lásd a világot olyannak amilyen!Egy kicsit sem másképp,egy kicsit sem máshogy.Rengeteg ajándék és különlegesség van számodra amit csak meg kell lelned,rengeteg pillanat amely megváltoztat..
Ha leereszkednének a magasból és megkérdeznék mit kérek életem során..?Én azt válaszolnám csak egy valamit,mindössze egyet..egy olyan társat az életembe aki mindvégig elkísér,bármerre is sodorjon az élet,bármerre is hagyom ott a lábnyomom..bárhonnan szerzek lélegzet elállító élményeket úgy hogy ezzel a társsal megosztom.Olyan társat mint amilyen Ő.
Mindenki ölt már meg valamilyen bogarat, apró élőlényt. Én is annyit elpusztítottam már. Soha nem gondoltam bele, hogy mi tettem, eddig. Egy embert megölni mégse olyan, mint egy rovart. Belegondolsz, hogy egy fontos személyt veszített el a világ. Akinek valószínűleg családja volt. Sokat tehetett volna az emberiségért. És te mégis elfojtott dühvel és haraggal védelmezed meg a saját életedet, mert úgy gondolod, az fontosabb mindenki másénál. Valószínűleg, ha másnak is elmondanám, csak megnyugtatnának, hogy önvédelem volt és persze, hogy mindenkinek fontosabb a saját kis élete a másiknál. Pedig nem. Nem tudok beletörődni, hogy pusztán jó céljából megöltem valakit. Amikor rátaposok egy hangyára nem az jut eszembe, hogy ez az élőlény, amennyire kicsi, olyan fontos az életnek, hanem az, hogy mennyi bosszúságot okozhat. Nem lennék képes még egyszer megölni valamit. De az elkövetkező időkben ismét pusztításra kell vetemednem, hogy megvédjem azokat, akikre halál várna, ha megfutamodnék. Nem tehetem, legalább is nem most. Mindenki számít rám. A nemes célért kell küzdenem. Ha feladom, nem ez az egy ember hal meg miattam. Annyi mindenki más is. Gyávaságból nem lehet megélni. Talán jobban fájna, ha nem küzdenék tovább mindenki érdekéért.
Szép volna ez az élet, ha minden ember csak fél olyan jó volna, mint amilyennek a felebarátját szeretné.
Szabadok voltunk. Céltalanul elindultunk valamerre. Gyönyörű őszi nap ígérkezett, olyan, amikor a falevelek az arany minden árnyalatában ragyognak a napfényben. Kettesben voltunk végre. Megbeszélhettük volna a legfontosabb titkainkat, de nem tettük. Mindenféléről beszélgettünk. Minden másról. Amilyen bizarr mederben folyt az életünk, próbáltunk olyasmiről beszélgetni, ami mindkettőnk számára normálisnak tűnt. Egy teljes nap kettesben, a világ gondjai nélkül - ez volt mindenünk, és nem akartuk elpazarolni.
Már elég az is, ha ellenállsz. A világ olyan, amilyen; de áldásodat ne adjad hozzá. Ez az ellenállás lehet termékeny és nemes. mindenesetre szükséges ahhoz, hogy nyomod maradjon a világban.
... a látszat csal. Az emberek rejtélyesek: néha pontosan azt gondolják, amit mondanak, s belülről tehetetlenül olyanok, amilyennek látszanak. S ha nagyon odafigyelünk, észrevesszük, hogy egy tisztességes ember (...) legalább olyan érdekes és meglepő, mint egy álruhás gazember.
Azt hiszem minden baj akkor kezdődött, amikor az ősember elkerített magának egy apró földdarabot és kijelentette: ez mostantól az enyém. Innentől kezdve birtoklásra vágytunk és azt akartuk, hogy uralkodhassunk valami fölött. Ezek az apró földterületek lassan-lassan hatalmas országokká nőttek, a hatalmas országok egyre több és több embert fogadtak magukba, de az az egy ember, aki az elején kijelentette, hogy ez márpedig az enyém és senki másé, mindig megmaradt olyannak amilyen egykor volt annyi különbséggel, hogy társakat gyűjtött maga köré, hogy mindenkit szemmel tarthasson. Hatalmat akart, uralni a földdarabját, majd mások földjét, végül az egész világot. Ma már nem az a fontos számára, hogy le tudja győzni az ellenfelét, vagy térdre tudja kényszeríteni a bolygót, hanem az, hogy akár tizenhárom vagy tizennégyszer is el tudja pusztítani a Földet, ha épp úgy akarja.
Nem kell félni a csalódástól, el kell fogadni olyannak amilyen, és meg kell látni benne a jót. Azt a jót amitől rájön az ember, hogy milyen hibákat követett el az életébe. Ugyanis, ahogy nincs élet halál nélkül... úgy boldogság sincs csalódás nélkül.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló

info Az oldalon történő látogatása során cookie-kat (“sütiket”) használunk. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Az oldal használatával elfogadja a cookie-k használatát. Elfogadom