Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Albert Camus egyszer azt írta:
„Áldottak azok a szívek, amelyek képesek maghajolni. Azok sosem törnek meg”. De elképzelem, hogy ha nincs összetörve, akkor nincs minek gyógyulnia. És ha nincs gyógyulás, akkor nem tanultunk belőle semmit. És ha nem tanultunk belőle semmit… Akkor nincs küzdelem. Pedig a küzdelem az élet része. Ezért kell minden szívnek összetörnie?
Talmud
A legsötétebb lelkek nem azok, amelyek a mélység poklában léteznek, hanem azok, amelyek kitörnek a mélységből és közöttünk settenkednek.
Azt akarom, hogy az arcomba essen az eső, s hogy rámosolyoghassak minden férfira, aki tetszik és el akarom fogadni az összes kávét, amire meghívnak. Meg kell csókolnom az anyámat, meg kell mondanom neki, hogy szeretem, ki akarom sírni magam az ölében - hogy végre ne szégyelljem kimutatni az érzelmeimet, amelyek mindig is léteztek, bár magamnak sem mertem bevallani.
Ismerem azokat a szavakat,
amelyeket még ki sem ejtettél.
Már tudom hová tartasz,
mikor még el sem indulsz.
Tudok a féltett titkaidról,
amiket mélyen elrejtesz.
Mindent tudok rólad, kedvesem,
nem vagyok kém, csak szeretlek!
A Piedra folyó partján ültem, és sírtam. A legenda szerint minden, ami ebbe a vízbe hullik - a falevelek, a bogarak, a madártollak -, a folyó fenekén kaviccsá változik. Ó, ha kitéphetném a szívemet a keblemből, és belehajíthatnám az áradatba! Nem volna többé fájdalom, sem szenvedés, sem emlékek.
A Piedra folyó partján ültem, és sírtam. Hideg téli nap volt, és éreztem, ahogy a könnyeim lecsorognak az arcomon, azután elvegyülnek a jeges vízzel, amely a lábaim előtt hömpölyög.
Valahol ez a folyó is csatlakozik majd egy másikhoz, aztán megint egy másikhoz, míg végül - távol a szememtől és a szívemtől - ez az összes víz beleömlik a tengerbe.
Folyjanak hát minél messzebbre a könnyeim, hogy kedvesem soha ne tudja meg, hogy sírtam miatta. Folyjanak minél messzebbre a könnyeim, hogy elfeledhessem, a Piedra folyót, a kolostort, a templomot a Pireneusokban, a ködöt, az egész utat, amit megtettünk.
Hadd felejtsem el álmaim országútjait, hegyeit és mezőit. Álmaimat, amelyek az enyémek voltak, és amelyekről mégsem tudtam.
A szavakból zenei hangok lesznek, a mondatokból dallamok. Közlésre már nem
alklamasak, mert senki sem tudja és senkit sem érdekel, hogy mit jelentenek.
Így hát az állami és gazdasági vezetők ahhoz, hogy dolgozni tudjanak, kénytelenek
egyre újabb és csúfabb szavakat éa mondatszerkezeteket kitalálni, amelyek
ellenállnak a zenei átalakulásnak.
"Más ember butaságát megérthetjük, de ne akarjunk megérteni olyan dolgokat, amelyek más ember butaságaiból származnak."
"A szerelem tele van csapdákkal. Eleinte, amikor ki akar bontakozni, elvakít a fénye és nem engedi, hogy észrevegyük az árnyékokat, amelyeket pedig éppen ez a fény idéz elő."
"A szerelem tele van csapdákkal. Eleinte, amikor ki akar bontakozni, elvakít a fénye és nem engedi, hogy észrevegyük az árnyékokat, amelyeket pedig éppen ez a fény idéz elő."
„[…] a legeslegszentebb szeretethez hasonló érzés hatott át éppen, olyasmi, amiről a doktorok beszélnek: megmutatta, milyen az az önkívület, melyben szerető és szeretett ugyanazt akarják (és titokzatos megvilágosodás útján tudtam e percekben, hogy a lány, bárhol legyen is, ugyanazokat a dolgokat akarja, amelyeket én is akarok...)”

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló