Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Beszélgetés Rob Schneider, Adam Sandler, és golfozó barátjuk között, miután Robnak felszakadt a sebe a hasán:
Schneider: Hanili! Leugrom a partra szörfözni, utána összestoppolsz?
Sandler: Peersze, alig várom haver!
Barát: Nem mennék a tengerbe vérző sebbel... Szimatot kapnak a cápák!
Schneider: És akkor mivan tesó, a cápa ritka békés állat.
Barát: Igazán? Egyébként mi az a csúnya seb a hasadon?
Schneider: Cápaharapás!
Talmud
Hallgattunk, mint a mélytengeri kagylók, kis különbséggel: bennünk aligha hízott igazgyöngy.
Szemem kisírva, a szívem fáj,
Az a baj, hogy hazug a száj!
Hazudik ha nevet, hazudik ha sír,
Addig nem mond igazat, ameddig csak bír.
De betelt a pohár, be kell vallanom,
A fejemben egész nap a TE neved hallom!
Kiírta telefonom a neved,
hangod bebocsátást kért,
felajzva nyitottam kapumat,
hozzád röpültem rajongva,
leomoltam a dallam előtt,
mit szavad kottázott belém
– ó, mennyire kívánlak!
dúdolta szólamát a vágy
közömbös mondatok halmán.
Az élet szépségét karjainkban emeljük magasra, hogy a szívünk szállhasson...
Gondolat-hullámhosszon hagyom:
felemeld nyakig, letépd ruhám,
kibonts a bozót-bizonytalanból:
széles gondolat-hullámhosszon
magadhoz húzol, megragadlak,
belebódulsz céda pucérságomba,
izgága ölemet öledre lakatolom,
hívogató hajlataim varázstüzétől
cselszövő szerelemhamvasztáson
együtt emelkedem veled kéjben,
minden mozdulat hű választ kap:
szeretőknek szentelt bájvonás
arcomról arcodra átszálldogál,
a csenevész, nyápic portéka-vágy
érik lepedőn gondolat-napsugárnál

Elröpíti-e hozzád a gondolat
érzékekről felszálló óhajomat,
a sürgetést, hogy jöjj hamar,
elröpíti-e hozzád a gondolat,
hogy két ág puha-pihe tövén
esengve hív-vár a fészekmély,
elröpíti-e a gondolat sietve
verdeső vágyamat szívedhez,
hogy véss kőtábla-szívedbe?

Könnyebb hősnek lenni egy másodpercig, egy óráig, mint néma heroizmussal viselni a mindennapot. Vállald magadra, hogy viseled a szürke, hétköznapi életet, végezd a munkát, amelyért senki sem dicsér, amelynek hősiességét senki sem veszi észre, amellyel nem kelted föl senki érdeklődését magad iránt. Aki elviseli ezt a szürke hétköznapot és mégis ember marad, az igazán hős.
Itt állok én e kerge hős,
kabátom vízlepergetős.
A szmájli számra ráfagyott,
ha nem szeretsz hát ne szeress,
ez itt csak egy teszt sms,
hogy nyomkodom tehát vagyok.
Sokszor álmodtam már, hogy hallom lépteid
Halk hangod hazudta a suttogó szél
Régóta várom már, hogy foghassam kezeid
Reszket a szívem, ha tiédhez ér.

De felkelt a nap, az álom messze szállt a fénnyel
Éberen fekszem az ágyamban egyedül
Kezemben egy régi, gyűrött fényképpel
Szememben könnyek, fájdalmam nem enyhül.

Menekülnék én, ha tehetném, ezerszer
De a veszteség kínzó bilincsébe zár
Nem hullnak a láncok hiába mentél el
Falak zárnak tőled, mint ősrégi vár.

De mégis láttalak, egy pillanat csupán
Mégsem feledem jól ismert arcodat
Újra álmatlan éjjelek csapdáján
Keresztül keresem végre a kiutat.

Felkavartad a nyugodt állóvizet
S most kínok rabja vagy, érzem te is
Tovább zúzni két szerelmes szívet
Nem lehet, felemészt a bűntudat engem is.

Felkerestelek, s láttam nem változott semmi
Te is szeretsz még engem ugyanúgy
Nem tudtam, mit kellene most ilyenkor tenni
Hogy ne ismételje meg magát a múlt.

De ekkor szíved az enyémmel dobbant
S ember lettél egy pillanat alatt
A lelkemben valami újra mgemoccant
Hozzám értél és végtelen lett a pillanat.

Karodba zártál, megállt a világ
S együtt töltöttünk egy csodás napot
De kegyetlen ez a fényes álomvilág
Felejthetetlen emlékül csak ennyit adott.

Az óra ütött, s a szíved újra megállt
Számon utolsó, forró csókod égett
A csodás nap nyomtalanul tovaszállt
De lelkemben égő, vérző sebet tépett.

Egyedül fekszem az ágyamban megint
A pillanat eltűnt, és te már nem élsz
A hold sötét árnyat sző odakint
De nem félek többé, hisz örökké bennem élsz.

(Buffy and Angel)



 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló