Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
A Nap végül is ugyanolyan, csak te öregedsz. Egy lélegzettel rövidülve egyre közelebb a halál.
Talmud
Azt szeretném, ha nem sírnának majd miattam, ha elmegyek, hanem örülnének, hogy voltam, és erőt adhatnék másoknak a halálommal, hogy éljenek.
Éreztem a sima padlót a térdem alatt, aztán a tenyeremen, és amikor az arcbőrömhöz nyomódott, abban reménykedtem, hogy elájulok. De nem, legnagyobb csalódásomra nem veszítettem el az eszméletemet. A fájdalom hullámai, amelyek idáig csak körbemostak, most feltornyosultak, átcsaptak a fejem fölött, lerántottak a mélybe.
És nem is jöttem föl a felszínre többé.
Az élet viharait csak úgy élheted túl, ha van valaki, aki veled kormányozza a csónakod.
Ha már úgyis a pokolba kell mennem, akkor legalább csináljam rendesen. (Edward)
Csak azért, mert… mert bizonyos fajta lapokat osztottak nekünk... ez még nem jelenti azt, hogy nem dönthetünk úgy, hogy fölébe kerekedünk a végzetünknek... egy olyan végzetnek, amit egyikünk sem maga választott.

Az a tudat vigasztalt, hogy ha már meg kell halnom, olyasvalaki helyett halok meg, akit szeretek. Nemes célért, éppenséggel. És ez azért számít valamit.
Alkonyat van megint. Újra vége van valaminek. Bármilyen tökéletes is egy nap, mindig véget ér.
Ne jöjj el sírva síromig, nem fekszem itt, nem alszom itt. Ezer fúvó szélben lakom, gyémánt vagyok fénylő havon. Érő kalászon nyári napfény, szelíd esőcske őszi estén. Síromnál sírva meg ne állj; nem vagyok ott, nincs is halál.
Tiszta volt a tavaszi égbolt, mégis különös varázslat lebegte körül a holdat. Az emberek mindig rémült csodálattal néztek fel rá. Sok mindent látott az idők folyamán. Amikor már nem világított és sötétbe borult a táj, a fény elől bujkáló gonosz erők előmerészkednek, hogy kiterjesszék hatalmukat az éjszaka leple alatt.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló